– Jövő év végén akár ellátási hiánnyal is szembe kell nézni az olajpiacon, mivel a világ nem tudja elég gyorsan pótolni a kifogyó nyersolajkészleteket – mondta a napokban Vicki Hollub, az Occidental Petroleum, azaz az Egyesült Államok egyik legnagyobb olajcégének a vezérigazgatója arra hivatkozva, hogy a most kitermelt olaj mintegy 97 százalékát a XX. században fedezték fel, ám az abból az elmúlt évtizedben kitermelt nyersolaj kevesebb mint felét pótolták új lelőhelyekkel. Egyúttal azt is hozzátette, ma mindebből semmi nem érezhető, mert még túlkínálat van.
A kép valójában kellően összetett és árnyalt. A hiánynak kétfajta értelmezése is létezik
– fejtette ki lapunk megkeresésére Hortay Olivér, a Századvég Konjunktúrakutató Alapítvány Energia- és Klímapolitika Üzletág Kutatóintézeti Központjának vezetője. – A köznyelvben hiány alatt gyakran azokat az eseteket értik, amikor ellátási zavarok merülnek fel, és a fogyasztók egy csoportja fizikailag nem, vagy csak korlátozott mennyiségben jut az áruhoz, esetünkben most éppen az olajhoz, üzemanyaghoz. Ilyen helyzetet többnyire váratlan események vagy azok láncolata vált ki, például műszaki hibák, természeti katasztrófák, pánikvásárlási hullámok.
Mivel ezeket nem lehet előrejelezni, talán helytállóbb az ellátási nehézségekre kockázatként tekinteni, ami feszes kínálat esetén növekszik, bőséges ellátottság esetén pedig csökken. Az országok többsége éppen azért tart fenn tartalékokat, hogy ezeket a kockázatokat – a piac aktuális állapotától függetlenül – csökkentse vagy kisimítsa – magyarázta a szakértő.
Az árakat hosszú ideje három fő tényező mozgatja – mutatott rá. – Egyfelől – részben éppen a magas energiaárak miatt – a nagy importőrök gazdasága gyengélkedik, ami folyamatosan lefelé nyomja, mérsékli a keresletet. A másik tényező, hogy az olajnagyhatalmak a kitermelési kvótáik mesterséges szűkítésével „leutazzák” a kereslet változását, azaz mérséklik a kínálatot és így az igények csökkenése nem képes kellő mértékben leszorítani az árakat.
Végül, az elmúlt években több olyan geopolitikai esemény is volt, ami erős reakciókat váltott ki a kereskedőkből és így az árak időszakosan rendkívül változékonnyá váltak – húzta alá Hortay Olivér. – Azt tehát, hogy a jövőben hogyan alakulnak az olajárak, tendenciájában az importőrök gazdasági aktivitása és az olajnagyhatalmak kitermelése közötti összhang (vagy annak hiánya) fogja meghatározni, ami kiegészülhet váratlan, geopolitikai események hajtotta turbulenciákkal is – összegzett.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a fogyasztók szintjén előbb vagy utóbb mindkettő megjelenik, és nemcsak az üzemanyagárakban, de közvetett módon – részben a szállítmányozási költségek miatt – szinte valamennyi termékben is.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ma az olaj árában két konfliktus, az orosz–ukrán, illetve az izraeli–gázai is megjelenik. Mindkettő kockázati tényező, és felfelé hajtja az árat. Az a nagy kérdés, hogy ezek elmúlásával vagy végével az olaj hogyan viselkedik a szabad piacokon. Jelen állás szerint ugyanis a lassuló kínai gazdaság és a még fel nem pörgött indiai kifejezetten csökkenti a keresletet – ráadásul India orosz olajat vesz, nem a Közel-Keletről vásárol, ami egyébként akár növelhetné is a világpiaci árat. A gyengébben teljesítő európai gazdaság is az olaj árcsökkenése felé mutat. Mindent összeszámolva az olaj világpiaci ára nagyjából értékben van, ami azt mutatja, hogy a termelő országok a csökkenő kereslet miatt újabb kapacitásokat nem akarnak megnyitni, a meglevőket pedig tökéletesen lekötik (például a hadműveletekhez), így maguk a termelők nem akarnak könnyen hozzáférhető pluszkészleteket kitermelni.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Vasily Fedosenko)
