– Jövő év végén akár ellátási hiánnyal is szembe kell nézni az olajpiacon, mivel a világ nem tudja elég gyorsan pótolni a kifogyó nyersolajkészleteket – mondta a napokban Vicki Hollub, az Occidental Petroleum, azaz az Egyesült Államok egyik legnagyobb olajcégének a vezérigazgatója arra hivatkozva, hogy a most kitermelt olaj mintegy 97 százalékát a XX. században fedezték fel, ám az abból az elmúlt évtizedben kitermelt nyersolaj kevesebb mint felét pótolták új lelőhelyekkel. Egyúttal azt is hozzátette, ma mindebből semmi nem érezhető, mert még túlkínálat van.
A kép valójában kellően összetett és árnyalt. A hiánynak kétfajta értelmezése is létezik
– fejtette ki lapunk megkeresésére Hortay Olivér, a Századvég Konjunktúrakutató Alapítvány Energia- és Klímapolitika Üzletág Kutatóintézeti Központjának vezetője. – A köznyelvben hiány alatt gyakran azokat az eseteket értik, amikor ellátási zavarok merülnek fel, és a fogyasztók egy csoportja fizikailag nem, vagy csak korlátozott mennyiségben jut az áruhoz, esetünkben most éppen az olajhoz, üzemanyaghoz. Ilyen helyzetet többnyire váratlan események vagy azok láncolata vált ki, például műszaki hibák, természeti katasztrófák, pánikvásárlási hullámok.
Mivel ezeket nem lehet előrejelezni, talán helytállóbb az ellátási nehézségekre kockázatként tekinteni, ami feszes kínálat esetén növekszik, bőséges ellátottság esetén pedig csökken. Az országok többsége éppen azért tart fenn tartalékokat, hogy ezeket a kockázatokat – a piac aktuális állapotától függetlenül – csökkentse vagy kisimítsa – magyarázta a szakértő.
Az árakat hosszú ideje három fő tényező mozgatja – mutatott rá. – Egyfelől – részben éppen a magas energiaárak miatt – a nagy importőrök gazdasága gyengélkedik, ami folyamatosan lefelé nyomja, mérsékli a keresletet. A másik tényező, hogy az olajnagyhatalmak a kitermelési kvótáik mesterséges szűkítésével „leutazzák” a kereslet változását, azaz mérséklik a kínálatot és így az igények csökkenése nem képes kellő mértékben leszorítani az árakat.
