A globális villamosenergia-igények 2030-ig, illetve 2050-ig nemhogy csökkennének, hanem 25-230 százalékkal növekedhetnek – forgatókönyvtől függően –, döntően a népesedés, az e-mobilitás és a hőszivattyús rendszerek elterjedése miatt, amihez még hozzájárul a hidrogéntechnológia fejlesztése is – derül ki a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) még tavaly októberben publikált, az energetikai területen dolgozó szakemberek bibliájának tekinthető World Energy Outlook 2023 című kiadványból.
Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő a globális zöldátállás energiaigényeinek kapcsán lapunk megkeresésére elmondta,
ez hatalmas, 6000–38 000 TWh igénynövekedés, amely Magyarország éves áramfelhasználásának mintegy 130–830-szorosa.
Az adatokat részletesen ismertetve elmondta, a globális villamosenergia-kereslet 2050-ig történő növekedését a feltörekvő piacok és a fejlődő gazdaságok hajtják, amelyek együttesen az egyes forgatókönyvek szerint a teljes szükséglet mintegy háromnegyedét teszik ki. Jelenleg Kína a legnagyobb áramfogyasztó, ahol a kereslet növekedése átlagosan két százalék feletti minden forgatókönyv szerint, ami azt jelenti, hogy 2050-re kétszer, vagy jóval többször több villamos energiát fog felhasználni, mint bármely más ország. Mindezek mellett Indiában, az Egyesült Államokban és az Európiai Unióban is jelentős igénynövekedés várható.
Minden forgatókönyv szerint jelentősen növekszik majd az atomerőművek beépített kapacitása és az általuk biztosított villamosenergia-termelés.
A legnagyobb növekedéssel Kínában és más, feltörekvő piaci és fejlődő gazdaságokban kell számolni, miközben a fejlett gazdaságokban széles körben újabb és újabb üzemidő-hosszabbításokat hajtanak végre és új egységeket is építenek vagy terveznek. Ezt erősítik meg a legújabb adatok is.
Jelenleg világszerte 59 új atomerőművi blokk épül mintegy 62 ezer MW villamos teljesítménnyel. Csak 2024–2030 között hatvan új blokkot kívánnak az áramtermelés szolgálatába állítani. Ezek az adatok is egyértelműen azt mutatják,
a világ mind több országa ismeri fel, hogy nagy mennyiségben, versenyképes áron és a klímavédelmi céloknak is megfelelve kizárólag atomerőművekkel lehet villamos energiát termelni.
Éppen ezért Hárfás Zsolt nem lepődne meg azon, ha a köztudottan politikai szinten atomellenes Németországban rövid idő belül ismételten az atomerőművek újbóli alkalmazásában látnák az ellátásbiztonsági, versenyképességi és a klímavédelmi célok elérésének alapvető pillérét. Röviden összefoglalva a szakértő korábbi szavait: a német háztartások áramigényének negyedét atomerőművekkel termelték meg, mielőtt bezárták volna őket.
Egy új, nagy teljesítményű atomerőmű megépítése és kereskedelmi üzembe állítása a biztonság elsőrendűsége mellett valóban egy hosszabb folyamat, de ezt követően a legmodernebb egységek legalább már hatvan éven keresztül a villamosenergia-termelés szolgálatában állhatnak, de a Paks II projekt részeként megépülő VVER–1200 típus akár száz évig is. Ma valóban egyre többet beszélhetünk a kis moduláris egységekben (SMR) rejlő lehetőségekről, ami a jövőben tovább növelheti a rendelkezésre álló globális atomerőművi kapacitásokat. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a szóban forgó SMR típusok döntő többsége még sehol sem üzemel.
Persze kezdő referencia már van, hiszen az oroszországi Pevekben már hosszú évek óta üzemel a világ első úszó atomerőműve, amelyet két kis moduláris reaktor üzemeltet. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Emellett a Roszatom már építi az első szárazföldi SMR-t is, ami 2028-ra készülhet el. Ha majd az üzemeltetési tapasztalatok itt kedvezőek lesznek, ez a termék már exportképes lesz, Oroszország ugyanis csak olyat szán kivitelre, ami belföldön megbízhatónak bizonyult.
Hárfás Zsolt hangsúlyozta, a kis moduláris technológia esetében is szükséges a nagyon szigorú, időigényes engedélyeztetés, különösen azért, mert a legtöbb típus esetén még semmilyen üzemeltetési tapasztalat sem áll rendelkezésre. Ugyanakkor ha, ha az egységteljesítményeket és a beruházási költségeket nézzük, hiába az eltérő megépülési idő, egy nagy egységteljesítményű atomerőmű olcsóbb, mintha ugyanazt a teljesítményt több kis (legfeljebb néhány száz MW-os) moduláris egység biztosítaná.
