Egy új, nagy teljesítményű atomerőmű megépítése és kereskedelmi üzembe állítása a biztonság elsőrendűsége mellett valóban egy hosszabb folyamat, de ezt követően a legmodernebb egységek legalább már hatvan éven keresztül a villamosenergia-termelés szolgálatában állhatnak, de a Paks II projekt részeként megépülő VVER–1200 típus akár száz évig is. Ma valóban egyre többet beszélhetünk a kis moduláris egységekben (SMR) rejlő lehetőségekről, ami a jövőben tovább növelheti a rendelkezésre álló globális atomerőművi kapacitásokat. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a szóban forgó SMR típusok döntő többsége még sehol sem üzemel.
Persze kezdő referencia már van, hiszen az oroszországi Pevekben már hosszú évek óta üzemel a világ első úszó atomerőműve, amelyet két kis moduláris reaktor üzemeltet. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Emellett a Roszatom már építi az első szárazföldi SMR-t is, ami 2028-ra készülhet el. Ha majd az üzemeltetési tapasztalatok itt kedvezőek lesznek, ez a termék már exportképes lesz, Oroszország ugyanis csak olyat szán kivitelre, ami belföldön megbízhatónak bizonyult.
Hárfás Zsolt hangsúlyozta, a kis moduláris technológia esetében is szükséges a nagyon szigorú, időigényes engedélyeztetés, különösen azért, mert a legtöbb típus esetén még semmilyen üzemeltetési tapasztalat sem áll rendelkezésre. Ugyanakkor ha, ha az egységteljesítményeket és a beruházási költségeket nézzük, hiába az eltérő megépülési idő, egy nagy egységteljesítményű atomerőmű olcsóbb, mintha ugyanazt a teljesítményt több kis (legfeljebb néhány száz MW-os) moduláris egység biztosítaná.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!