Energiaszuverenitás: nincs, de igény lenne rá – megszólalt Hernádi Zsolt

Magyarország energiaszuverenitása ma inkább vágy, mint valóság – hangzott el az Energiaszuverenitás 2026 konferencián. Hernádi Zsolt és több szakpolitikai szereplő szerint az uniós zöldátállás nem csökkentette érdemben az importfüggést, csupán új függőségeket teremtett, miközben Magyarország a paksi bővítésben és az infrastruktúra-fejlesztésben látja a kiutat.

Energiaszuverenítás: Magyarország a Paksi bővítésben és az infrastruktúra-fejlesztésben látja a kiutat. Fotó: Kallus György

– Létezik-e energiaszuverenitás Magyarországon? – tette fel a kérdést Hernádi Zsolt, a Mol csoport elnöke a XXI. Század Intézet és a Corvinus Collegium által szervezett  Energiaszuverenitás 2026 konferencián. Majd egy régi viccet idézve rögtön meg is válaszolta: nincs, de igény lenne rá. A kijelentés jól tükrözi azt a bizonytalan helyzetet, amelyben Európa – és különösen Közép-Európa – energiapolitikája ma vergődik, amikor az energiaszuverenitás kérdése kerül terítékre.

Hernádi Zsolt szerint, Európa energiapolitikája ma vergődik, amikor az energiaszuverenitás kérdése kerül terítékre. Illusztráció. Fotó: Ficsor Márton

Az Európai Unió energiaszükségletének döntő része továbbra is importból származik. Saját földgáztermelése mindössze öt százalékot, míg kőolajtermelése három százalékot fedez. Hernádi szerint az uniós dekarbonizációs törekvések önmagukban nem feltétlenül rosszak, hiszen a zöldátállás számos előnyt ígér, ám a gyakorlatban az elképzelések nem működnek. Jó példa erre, hogy bár a fosszilis energiahordozók aránya az áramtermelésben 2019 és 2024 között 40 százalékról 30 százalékra csökkent, az importfüggés alig változott: 60-ról mindössze 58 százalékra.

A Mol elnöke szerint a probléma gyökere az, hogy 

az EU az orosz energiahordozóktól való függést nem megszüntette, csupán lecserélte: az Egyesült Államok vált a legnagyobb LNG-szállítóvá. 

Az uniós LNG-import több mint 40 százaléka már Amerikából érkezik, miközben az EU 330 milliárd köbméteres éves gázszükségletének 37 százalékát ma már cseppfolyósított földgáz fedezi.

A zöldülés újabb függőségeket is hozott. A napelemek döntő része Kínából érkezik, ahogyan az akkumulátortechnológia területén is a távol-keleti ország számít meghatározónak. Eközben az áramtermelés zöldítése egyre nagyobb terhelést ró az európai hálózatokra, amelyek átlagosan több mint negyvenévesek, és sok esetben már nem képesek lépést tartani a növekvő igényekkel.

Kína közben más stratégiát követ: folyamatosan bővíti készleteit, fejleszti tárolókapacitásait, növeli a zöldenergia-előállítását, és tudatosan csökkenti importfüggését. Hernádi szerint a dekarbonizáció ott nem cél, hanem eszköz: a végső cél az energiaszuverenitás megteremtése.

Közép-Európa kettős kockázata

Hernádi arra is rámutatott, hogy Közép-Európa sajátos helyzetben van. Brüsszel gyakran úgy tekint a térségre, mintha ugyanúgy hozzáférne a forrásokhoz és szállítási útvonalakhoz, mint Nyugat-Európa. Csakhogy míg Nyugaton főként forráskockázattal küzdenek, addig nálunk az útvonalkockázat is egyszerre jelentkezik.

Magyarország ugyanakkor megtette, ami tőle tellett: a vezetéki kapacitások alapján több mint negyvenmilliárd köbméter gáz érkezhetne az országba, jóval több, mint amennyit ténylegesen felhasználunk. 

Az Adria-kőolajvezeték szintén rendelkezésre áll, és az ukrajnai háború kitörése után a Mol összekötötte a százhalombattai és a pozsonyi finomítót, hogy szükség esetén déli irányból is biztosítható legyen az ellátás.

Hernádi szerint az energiaszuverenitáshoz vezető út nem tiltásokkal, hanem ösztönzéssel érhető el. A diverzifikáció erőltetése ugyanis rendkívül költséges, és sok esetben piaci alapon nem is finanszírozható – ilyen volt például a magyar–szlovák összekötő gázvezeték, amely végül állami támogatással valósulhatott meg.

Kritikák kereszttüzében az uniós energiapolitika

Az Energiaszuverenitás 2026 konferencia megnyitóján Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet főigazgatója kemény szavakkal illette az uniós energiapolitikát. Szerinte sem az EU, sem Magyarország nem független energiahordozókból él, és ezt a kitettséget az elmúlt évek rossz brüsszeli döntései csak növelték. Példaként említette a német atomerőművek bezárását és az orosz energiahordozók elleni szankciókat, amelyek helyett Nyugat-Európa drágább amerikai LNG-re váltott.

Schmidt Mária szerint, 

Magyarország számára elengedhetetlen a Paks II. projekt, mert az importáram aránya még mindig jelentős: a hazai áramigény harmada külföldről érkezik.

A nukleáris energia ugyanakkor képes lehet csökkenteni ezt a függőséget.

Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium főigazgatója szerint az energiaszuverenitás nemcsak gazdasági, hanem politikai stabilitást is jelent. A Green Deal bírálata mellett pozitív példaként említette a Mol szerbiai érdekeltségváltását.

Az energiaszuverenitás nem elszigetelődés

Juhász Edit, a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal elnöke hangsúlyozta: az energiaszuverenitást nem szabad összekeverni az elszigetelődéssel. A cél nem az együttműködés felszámolása, hanem az ellátás tudatos biztosítása. Szerinte az energiaszuverenitás alapfeltételei egymásra épülnek: megfelelő mennyiségű energia, korszerű infrastruktúra, stabil piaci szerződések, jogi környezet és mindenekelőtt megfizethető ár.

A kihívást az energetikai trilemma adja: a megfizethetőséget, az ellátásbiztonságot és a fenntarthatóságot nem lehet egyszerre maximálisan teljesíteni. A cél az, hogy minél közelebb kerüljünk ehhez az egyensúlyhoz.

Juhász szerint ebben óriási szerepe lesz a két új paksi blokknak, valamint a gázüzemű erőműveknek. Magyarország szerinte már komoly eredményeket ért el gáztárolói kapacitásokban és vezetéki összeköttetésekben, ám a jövő energiarendszere így sem lesz egyszerű.

Figyelmeztető jelek a villamosenergia-rendszerben

Mátrai Károly, az MVM-csoport vezérigazgatója arra figyelmeztetett: az elmúlt években ritkán tapasztaltunk áramkimaradást, de a spanyolországi blackout intő jel volt. A villamos energia területén az energiaszuverenitás kérdése ugyanis legalább annyira sürgető, mint a gázellátásban. Magyarország áramimportfüggése az elmúlt években harminc százalékról húsz százalékra esett, de ez is kockázatos – hangsúlyozta. Az kockázat abban rejlik, hogy nem tudható, hogy a szükséges import adott pillanatban rendelkezésre áll-e. A magyar áramtermelés alapja jelenleg a Paksi Atomerőmű, ez adja az energiatermelés 45 százalékát. A megújulókra 28-29 százalék jut, ebből hetven százalék a napenergia.

Az MVM teljes beépített áramtermelő kapacitása 4,4 gigawatt, az erőműpark összetételét részletesen is ismertette az MVM első számú vezetője. Az előrelépés kapcsán kiemelte, hogy az ellátáshoz szükséges két új paksi blokk a várakozása szerint 2035-ben mindenképpen működik, a két új gázüzemű erőmű pedig már 2030 körül. További beruházásokon is dolgozik a csoport. Erőművei tavaly 19,2 teraewattóra áramot állítottak elő.