Végvárnak kellettünk
Az a hetvenhét évvel ezelőtti nap ma is viták tárgya: Buda felszabadulása vagy eleste volt-e 1945. február 11.
Hetvenöt éve írtuk alá a párizsi békediktátumot.

A Brüsszelben ármánykodó momentumos asszonyka, Cseh Katalin írói munkássága két témakört ölel fel.

Az átlagember többnyire a parlamenti közvetítések alkalmával látja, hallja Szabó Tímeát, amint kidagadt erekkel, pulykavörös ábrázattal ordít.

Alig múlik el nap, hogy Kaltenbach Jenő, a Párbeszéd grafomán politikusa a közösségi oldalán ne intézne kéretlen szózatot a nemzethez.

Az eseményről távozó Márki-Zay a bekapcsolt kamera jelenlétében nemes egyszerűséggel beleköpött a markában tartott maszkjába.

Amit Csurka István a rendszerváltástól haláláig megjósolt, papírra vetett, ma itt van köröttünk, kevés kivétellel hajszálpontosan.

Orbán Viktor gratulált Rúzsa Magdinak. Árokásóéknak az egészből az jött le, hogy a kormányfő „lecsapta a labdát”.

Szinte még véget sem ért a moszkvai csúcs, máris megszólaltak a túloldal patinás hírmagyarázói.

Minap a Hírklikk hasábjain „leplezte le a végét járó Orbán-rezsimet” Tóth Bertalan, a szocialisták társelnöke.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.