Ez történhet Venezuelában Maduro bukása után

Történelmi fordulópontot jelenthet Venezuela számára Nicolás Maduro elfogása, ám a bukás önmagában nem garantálja a stabilitást – figyelmeztet Robert C. Castel. A biztonságpolitikai szakértő a stratégiai tervezésben alkalmazott valószínűségi kúp módszertanával vázolta fel, milyen irányba indulhat el az ország a következő fél évben.

Venezuela elnökének, Nicolás Madurónak a támogatói 2026. január 3-án az utcákra vonultak Caracasban Fotó: AFP

Robert C. Castel Facebook-bejegyzésében hangsúlyozza: „Január 3-a mérföldkőként vonul be a történelembe. Nicolás Maduro elfogása rendszerszintű szakadás, amely nemcsak egy korszak végét, hanem egy rendkívül bizonytalan jövő kezdetét is jelenti.” A szakértő szerint a helyzet értelmezéséhez nem politikai szlogenekre, hanem strukturált kockázatelemzésre van szükség. Ennek eszköze a valószínűségi kúp, amely nem egyetlen jövőt vetít előre, hanem egymással versengő forgatókönyveket.

Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő szerint nem zárható ki, hogy „Oroszország vagy Kína szürke zónás eszközökkel próbálja megakadályozni dél-amerikai hídfőállásának elvesztését”, ami Venezuelát akár egy „latin-amerikai Szíriává” változtathatja Fotó: Magyar Nemzet

A legvalószínűbb út: rendezett átmenet és nyugati támogatás

Castel szerint 60-80 százalékos eséllyel Venezuela előtt az intézményi újjászületés állhat. Ebben az esetben az országot ellenzéki vezetés – Edmundo González Urrutia és María Corina Machado – irányítaná. A kulcsfeltételek világosak: 

Az Egyesült Államok elismeri az átmeneti kormányt, feloldja a PDVSA szankcióit, az IMF és a Világbank pedig gyorssegélyt nyújt a gazdaság stabilizálására

 – írja elemzésében Castel. Hozzátette, a katonai elit együttműködése szintén döntő lehet, amelyet amnesztiával és vagyonbiztonsági garanciákkal érhetnek el.

A hihető veszély: belső felkelés és töredezett állam

A második forgatókönyv – 20-40 százalékos eséllyel – már jóval sötétebb képet fest.
Castel figyelmeztet: 

A fej levágása nem feltétlenül jelenti a rendszer azonnali halálát.

Ebben az esetben a radikális chavista csoportok („colectivos”) aszimmetrikus hadviselésbe kezdhetnek, miközben a hadsereg középszintű parancsnokai helyi hadurakká válhatnak. A gazdasági infrastruktúra elleni szabotázs pedig elfojthatja a remélt fellendülést.

A legrosszabb forgatókönyv: nagyhatalmi beavatkozás

A legsúlyosabb, 5-15 százalékos eséllyel bekövetkező kimenetel egy regionális proxyháború lenne.

Castel szerint nem zárható ki, hogy „Oroszország vagy Kína szürke zónás eszközökkel próbálja megakadályozni dél-amerikai hídfőállásának elvesztését”, ami Venezuelát akár egy „latin-amerikai Szíriává” változtathatja.

 Ez újabb többmilliós menekülthullámot indíthat el, destabilizálva az egész térséget.

A szakértő összegzése szerint Venezuela jövője jelenleg „egy megrázott kártyavárra emlékeztet”. Ha az új vezetés gyorsan képes integrálni a hadsereget és újraindítani az olajexportot, stabilizáció következhet. Ha azonban belső szabotázs vagy külső beavatkozás történik, az egész rendszer összeomolhat.

Borítókép: Venezuela elnökének, Nicolás Madurónak a támogatói 2026. január 3-án az utcákra vonultak Caracasban (Fotó: AFP)