A belső hatalmi harcok azonban nem merültek ki az irodai rajtaütésekben. Zaluzsnij most először beszélt nyíltan arról is, hogy a 2023-as, nagy reményekkel indított, ám végül teljes kudarcba fulladt ellentámadás sikertelensége közvetlenül a politikai vezetés számlájára írható. A tábornok és a NATO-szövetségesek eredeti terve egy koncentrált támadás lett volna Zaporizzsja térségében, hogy elvágják az orosz utánpótlási vonalakat a Krím felé. Zelenszkijék azonban nem voltak hajlandók biztosítani ehhez a szükséges erőforrásokat, ehelyett szétforgácsolták a csapatokat a hosszú frontvonalon.
A politikai beavatkozás eredménye ismert: az orosz védelem kitartott, az ukrán erők pedig felőrlődtek.
A volt főparancsnok eltávolítása 2024 elején sokak szerint nem szakmai döntés, hanem politikai leszámolás volt. Zelenszkij népszerűsége a háború elhúzódásával és a korrupciós botrányok sorozatával folyamatosan csökken, miközben Zaluzsnijé töretlen. A legfrissebb felmérések szerint egy mostani elnökválasztáson a tábornok máris vezetne a jelenlegi elnökkel szemben (23 százalék a 20 százalék ellenében).
Nem véletlen, hogy a londoni nagyköveti kinevezést sokan elegáns száműzetésnek tekintik, amellyel Zelenszkij igyekezett távol tartani legveszélyesebb riválisát a kijevi ügyektől.
Bár Zaluzsnij egyelőre óvatosan nyilatkozik politikai ambícióiról, mondván, a háború alatt nem akarja megosztani a nemzetet, a háttérben már zajlanak a helyezkedések. Az AP értesülései szerint 2025 tavaszán Paul Manafort, Donald Trump amerikai elnök korábbi kampányfőnöke is megkereste a tábornokot, hogy felajánlja tanácsadói szolgálatait, azonban Zaluzsnij visszautasította. Ez azonban erőteljes jelzés arra nézve, hogy a nemzetközi szereplők is tisztában vannak azzal, hogy Zelenszkij hatalma inog, és már a lehetséges utódot keresik.
Orosz–ukrán háború
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!