Már csak ezért is érdemes néha újranézni nekünk, európaiaknak ezt a filmet, amelyben a harc művészete nem a másik mindenáron való legyőzéséről szól, hanem a megbecsülésének kivívásáról.
Viszont az nem kérdés, hogy a legjobban mindenki a merőleges falakon és egymástól igencsak távol lévő tetőkön futkosó harcosok mozgására emlékszik a film megnézése után, azokra, akik nemcsak repülni tudnak (nem is kicsi távokat), hanem még az igencsak vékony ágakon is tudnak hintázni, azokon közlekedni, vagyis rohangászni a lombkoronák tetején. A filmben mindezt Yuen Woo-pingnek köszönhetjük, ő volt ugyanis a koreográfus. Személye megér egy misét, ugyanis első filmjében, a Részeges karatemesterben (1978), amely szintén egy generáció kedvence volt, Jackie Channal dolgozott együtt; már itt megfigyelhető ez a különös, balettra hasonlító mozgássor. Világhírűvé a Mátrix (1999) című film tette, mondani se kell, ott is a falon, a plafonon rohangálnak a hősök, ott is tudnak repülni, de nem is titkolják, hogy a kínai harcművészet mozdulatait töltötték le maguknak a virtuális világban megvívandó harcuk megnyeréséért. Yuen Woo-ping életművében a Mátrix után egy évvel jött a Tigris és sárkány, amelyben a Mátrixszal ellentétben a mozgásnak nem a dinamikája és erőssége, hanem sokkal inkább a hagyományos szépsége volt fontos. Másként:
ha a Mátrix a kortárs tánc, akkor a Tigris és sárkány a klasszikus balett.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!