A faágakon táncoló kínai harcosok legendája

A vu-hszia (kínai harcos kóborló lovag)-filmek közül a legnagyobb hatással az európaiakra Ang Lee Tigris és sárkány (2000) című Oscar-díjas mozija volt, amelynek koreográfiáját soha nem felejti el, aki látta. Ez a kínai műfaj az igazság kereséséről, a becsületről és a hűségről szól több mint ezer éve a kínai irodalomban, a modern vu-hszia viszont csak százéves, és mindezek mellett a szabadság kérdéskörével is foglalkozik.

Egy európainak azonnal a balett jut az eszébe, ha vu-hszia (vu: harcos; hszia: kóborló lovag) filmet lát a mozivásznon, ugyanis majdnem úgy mozognak a harcosok, mintha balettelőadást látnánk. A műfaj a kínai harcművészek kalandjait mutatja be a kínai irodalomban több mint ezer éve. A filmtörténetben is régen, 1928-ban készült az első ilyen alkotás. De igazi, szinte mindenki által jól ismert kultuszfilm Ang Lee Tigris és sárkány című 2000-es mozija lett. Éppen húsz éve nézzük ámulattal a szó szoros értelemben repülni is tudó, faágakon egymással hintázva küzdő kínai harcos fiúkat és lányokat.

Úgy mozognak a harcosok, mintha balettelőadást látnánk
Fotó: Intercom

A Tigris és sárkány már a modern vu-hszia irányzathoz tartozik, amelynek központi kérdése a szabadság gondolata. De ez nem jelenti azt, hogy nincsen szó az igazság kereséséről, a becsület megvédéséről és az egymáshoz való hűségről ezekben a történetekben, ahogy a Tigris és sárkány is becsületre és hűségre neveli a nézőit.

A film ugyanis nemcsak feledhetetlen látványelemei miatt lett kultikus darab, hanem azért is, mert a saját műfajában művészi eszköztárral formálja meg a történetét. A főszereplő egy lány, akinek meg kell tanulnia megkülönböztetni a jót a rossztól (ez sok esetben nem is olyan egyszerű feladat), meg kell tanulnia, milyen az, ha becsületes az ember, és az (elein­te) ellenséges oldalon állók történetét megismerve meg kell látnia azt is, mi az igazi hűség. Ang Lee filmjének hangneme – a harcokat leszámítva – olyan, mintha folyamatos bölcselkedést látnánk és hallanánk. Ang Lee azt mondja – főleg a legfiatalabb korosztálynak – már húsz éve filmjével, hogy nem baj az, ha eleinte az ember nem látja, melyik a jó út, de az baj, ha az ember képtelen a szívére hallgatni.

A Tigris és sárkány érdekessége, hogy az egymás ellen harcolók nem ölik meg egymást. Van kivétel persze, ha ősi gonoszsággal találkoznak, nincs mit tenni, de általában nem gyilkosságok sorozatáról szól a mű.

Sőt minél többször harcolnak egymással az ellenfelek, annál jobban tisztelik és becsülik egymást, kezdik megérteni egymás motivációit, míg a végén persze győz az ősi hagyományos gondolkodás, de nem úgy, hogy eltapossa a modern lázadót, hanem úgy, hogy kivívja a tiszteletét.

Már csak ezért is érdemes néha újranézni nekünk, euró­paiaknak ezt a filmet, amelyben a harc művészete nem a másik mindenáron való legyőzéséről szól, hanem a megbecsülésének kivívásáról.

Viszont az nem kérdés, hogy a legjobban mindenki a merőleges falakon és egymástól igencsak távol lévő tetőkön futkosó harcosok mozgására emlékszik a film megnézése után, azokra, akik nemcsak repülni tudnak (nem is kicsi távokat), hanem még az igencsak vékony ágakon is tudnak hintázni, azokon közlekedni, vagyis rohangászni a lombkoronák tetején. A filmben mindezt Yuen Woo-pingnek köszönhetjük, ő volt ugyanis a koreográfus. Személye megér egy misét, ugyanis első filmjében, a Részeges karatemesterben (1978), amely szintén egy generáció kedvence volt, Ja­ckie Channal dolgozott együtt; már itt megfigyelhető ez a különös, balettra hasonlító mozgássor. Világhírűvé a Mátrix (1999) című film tette, mondani se kell, ott is a falon, a plafonon rohangálnak a hősök, ott is tudnak repülni, de nem is titkolják, hogy a kínai harcművészet mozdulatait töltötték le maguknak a virtuális világban megvívandó harcuk megnyeréséért. Yuen Woo-ping életművében a Mátrix után egy évvel jött a Tigris és sárkány, amelyben a Mátrixszal ellentétben a mozgásnak nem a dinamikája és erőssége, hanem sokkal inkább a hagyományos szépsége volt fontos. Másként:

ha a Mátrix a kortárs tánc, akkor a Tigris és sárkány a klasszikus balett.