Ház a sziklák alatt
Az időskori testmozgásról, fizikuma karbantartásáról is kérdeztem a rendezőt. Mentegetőzés nélkül közölte, hogy az egészségügyi sétáit többnyire a négy fal között tudja le. Nagyon szeret nézelődni, elmélkedni, s az ablakon túli táj képes őt hosszú időre lekötni. Amikor feleségének mutogatta korábbi filmjei színhelyeit, rátaláltak a házukra, és csak később jöttek rá, hogy az 1959-ben forgatott Ház a sziklák alatt című film híres jelenetének meredélye közelébe kerültek. Egyik ablakuk arra néz, a déli fekvésű a Balatonra, a másik kettő a napfelkeltére és a napnyugtára.
– 18 éves korom óta filmezek, megállás nélkül dolgozom. Kormányok jöttek-mentek, én mindig forgattam. Köztudott, hogy ez egy erőt próbáló, kemény szakma. Voltak nehéz időszakok, de mindig tudtam, hogy egyszer elmúlik, s jön egy újabb, jobb periódus az életemben. Szeretek autókázni, szomszédolni, gyönyörködni a táj szépségében, de a kert, a gereblyézés, a fametszés nem érdekel. Fiatal koromban robbanékony, lelkes sportoló voltam, de úgy ötvenévesen lehiggadtam. A lustaság és a mozgékonyság furcsa keveredése jellemző rám, ezt talán édesanyámtól örököltem.
Radetzky-induló
Sok filmet készített, és – bevallása szerint – elég sok ötlete maradt megvalósítatlanul. Makacsul kérdezősködtem, hogy mégis mi hiányzik igazán a repertoárjából, melyik az a film, aminek hiánya a leginkább fájó.
– Joseph Roth Radetzky-induló című regényét vittem volna vászonra cseh, lengyel, magyar, német koprodukcióban. Már összeállt az álomstáb, csupa veretes nevekből, s a producer is értette a dolgát, aztán valahogy mégis elmaradt. Pedig a 80-as években nagyon foglalkoztatott Roth 1932-es műve, amely a Trotta család három generációján keresztül mutatta be a Monarchia tündöklését és bukását. Éppen aktuális lett volna a film, Magyarország és a környező országok akkor álltak a korszakváltás határán, még ott, de már majdnem itt.
Szeretni kell
Makk Károly a négy táj felé néző ablakain át nem csak a közeli tájat figyelte, igyekezett távolabbra is látni. Összefüggéseket, a mindenkori helyzetekre adható válaszokat, magyarázatokat keresett. Ha már filmforgatáson nem is törte a fejét, de gondolatait igyekezett sorokba szedni. Egy kiadó biztatására nekifogott az írásnak.
Fotó: MTI/Kallos Bea
Egy hét kínkeserves munka eredményeként csupán néhány oldal született. Folytatta, golyóstolla nyomán szaporodtak a sorok, s néha már élvezetet is talált benne. Aztán szövetkezett élete társával, aki a számítógépbe másolás közben javította, szerkesztette is a szöveget, s közben jókat veszekedtek, sokszor semmiségeken is. Makk Károly vidám telefonhangja azt sugallta nekem, hogy nem vérre ment a játék, és rögtön meg is magyarázta a bizonyítványát.
– Már alig vártam a közös írási alkalmakat, mert az összeveszéseket jó kis kibékülések követték. Összeboronált bennünket a Szeretni kell című könyvem (Kossuth Kiadó, 2014).
Kiadója így reklámozta ezt a kötetet: „Nem memoár, nem önéletrajz, nem emlékezés, és főleg nem vissza. Ha mégis emlékezés, akkor előre. Emlékezés előre a jövőbe, a jövőre. Filmről van szó, filmet látunk és élünk, sok bennük a saját film, ami a mienk, a mi történetünk. A mienk akkor is, ha sem a történet, sem a forgatása idejében még nem éltünk. Az egyik legnagyobb magyar filmrendező 89 évesen emlékezik vissza több mint 70 éves pályájára.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!