A kultúrában is fel kell számolni a monopóliumokat – interjú Kucsera Tamással a Mandineren

Az SZFE-ügyről, a Makovecz-katedrálisról és a bal–jobb megosztottságról is beszélt az idén tízéves Magyar Művészeti Akadémia főtitkára, aki elárulta azt is, miért utálja a kultúrharc kifejezést.

Kucsera Tamás Fotó: Bach Máté

– Bal- és jobboldali kultúráról beszélni leegyszerűsítés: a kultúra komplex. Körbevesz, mint a levegő, mindannyiunkat, bal- és jobboldali embereket egyaránt – fogalmazott a beszélgetés elején Kucsera Tamás, majd hozzáfűzte: a kultúrát széttöredezettnek, valóságunkat össze nem illeszthető világokként írják le a politikai balról érkezők, és a múlt század elejétől azt szajkózzák, hogy a művészet csak baloldali lehet.

– Aki a humanitással hadilábon áll, az a közösségi – és így a nemzeti – létezéssel sem tud sok mindent kezdeni, ezért

több, magát egyszerre baloldalinak és kultúrembernek valló személy számára a nemzet fogalma még értelmezési tartományban sincs.

Így a nemzeti kultúra sem lehet ott – fejtette ki a folytatásban az MMA főtitkára, aki rámutatott: mit kezdenek az ebben gondolkodók például az ezer szállal összekapcsolódó Sára Sándor és Kósa Ferenc alkotta életművekkel, az ellenpólusokon történő közéleti szerepvállalásaikkal, s azzal, hogy mindketten MMA-tagok voltak?

– Sára a makoveczi egyesület egyik alapítója, Kósát az első tagfelvétel során vette fel köztestületünk – jegyezte meg Kucsera Tamás, majd a szembenállás gyökereire tért át.

– A rendszerváltozás előtt egy széles értelmiségi kör pozicionálta magát azzal a világgal szemben, amely addig, negyven éven keresztül a művészetre és a tudományra is szinte egyedüli befolyást gyakorolt. Antikommunista alapállás fogta őket össze. Így fordulhatott elő, hogy a monorierdei kempingben közösen elmélkedett Csurka István és Konrád György – emlékeztetett a főtitkár, rámutatva: a pluralista parlamenti berendezkedés kialakulását követően aztán ez persze hamar megváltozott, ez így van rendjén. Ugyanakkor a hetvenes években pozíciókat szerzett egykori cenzorok befolyása nem tűnt el, sőt a kilencvenes évek után is tovább élt, ez viszont nem volt rendjén.

Fotó: Mandiner/Mátrai Dávid

A kultúrharc kifejezéssel kapcsolatban Kucsera Tamás elmondta: már a szó eredetével is baja van. Ez a kifejezés az éppen egységesülő Németországban a katolikus egyház üldöztetéséről, intézményeinek szétveréséről szólt a porosz befolyás alatt álló állam részéről. Ezért utálja, ha valaki vele egy platformon van, mégis kultúrharcot emleget.

– A színművészeti új vezetése a közösségi szellemben, a nemzeti megmaradásban gondolkodást, illetve a kortárs művészet széles esztétikai alapon álló művelését fogalmazta meg mint jövőbeni működési, együttműködési alapot. Mi ebben a különös vagy elfogadhatatlan? – tette fel a kérdést az MMA főtitkára az SZFE körüli eseményekkel kapcsolatban, s emlékeztetett: – Az MMA is hasonló helyzetben volt korábban. Ránk három évnél is hosszabban nehezedett a destruktív célzatú politikai nyomásgyakorlás. Némi déjà vu érzéssel figyelem a történteket.

A teljes interjú itt olvasható.