Erika hármat kattintott, megtört a csend és vele a hatás is.

Fotó: Rózsa Erika
Mari felpattant, határozottan, gyorsan, hetvennyolc éve minden tapasztalatával, talentumával és erejével. Még egyet mosolygott, ránk nézve: na, meg is volnánk. És két másodperc múlva kint volt a teremből.
Tudta, hogy az a pillanat, amikor a közönségét szolgálja, az az ezredmásodperc, amikor elkattan az a fotó, amelyik a mai napig a Nemzeti Színház előcsarnokában van, az a legfontosabb, sőt, csak az fontos. Akkor neki mindenét oda kell adnia a közönségnek. Lehet rosszkedv, fáradtság, nyűg, de a közönséget szolgálni kell.
Elhunyt a legnagyobb színész. És itt maradt. Minden rendben lesz, Mari, csak vigyázzon magára!”




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!