Akciószériák reneszánsza az Amazonon

Az elmúlt években az akciókrimi műfaja többé-kevésbé eltűnt a tévék képernyőjéről, illetve a streaming világából. Az Amazon Prime azonban igyekszik visszaadni a zsáner becsületét. Legutóbb a Reachert tették le az asztalra, egy rajongók által igazán megérdemelt sorozatot.

Fotó: Facebook/Jan Thijs

Lee Child hatalmas rajongótáborral rendelkező Jack Reacher könyveire esett a választás. Az író 1997 óta 26 regényt írt (az idén jön a következő) az ijesztően hatalmas, gorillaszerű, visszavonult katonai rendészről, aki krav maga jellegű harcstílusával és csavaros eszével a Rambo Sherlockként jellemezhető, és akinek katonai nyugdíjából finanszírozott hobo életstílusa teszi lehetővé, hogy minden kalandja más amerikai helyszínen játszódjon.

A karaktert 2012-ben és 2016-ban Tom Cruise már vászonra vitte, de a mozifilmek nem Reacher-filmek, sokkal inkább érződnek Ethan Hunt egy-egy magányos nyomozásának. Cruise ugyanis minden akciófilmes érdeme ellenére sem rendelkezik azzal a testfelépítéssel, ami Jack Reachert Reacherré teszi. Lee Child 195 centis 110 kilós óriásról ír, Alan Ritchson ugyan csak 188 centi, de az ügyes fényképezés és az egész sorozatra jellemző jól kitalált casting segítségével az Amazon Reachere valóban megjeleníti a figura félelmetességét. A sorozat készítői nem véletlenül reklámozták azzal az évadot, hogy „Reacher ismét magas” lett.

Ritchsonnak ugyanolyan jól áll a szerep, mint Krasinskinak, de az elemzőből lett ügynök helyett a nézők most egy hallgatag, kigyúrt óriást nézhetnek. Mivel Reacher ereje szinte természetfeletti, ezért Ritchson bőven meríthetett korábbi szuperhősös tapasztalataiból (Smallville, Tini nindzsa teknősök, Titánok). Sajnos azonban színészi képességei mégsem mindig elég jók ahhoz, hogy teljesen átadja a katonai rendész hideg és sztoikus nyugalmát, sokszor tűnik inkább merevnek és robotszerűnek. Ilyenkor azonban számíthat Nick Santorra forgatókönyvére, ami jól adagolja az akciót, a humort és a romantikát, hogy minden közönségkedvenc zsánert kipipáljon. A humor kapcsán Santorra tanult Cuse elejtett hibáiból, akinél Jack Ryan szintén tesz vicces megállapításokat, de a heroizmus elveszi a poénok élét. Ezzel szemben Reacher fanyar egysorosai hangos kacajra fakasztják a popcorntól elnehezült nézőket. Reacher közös munkája Oscar Finlay (Malcolm Goodwin) főnyomozóval ráadásul szinte Bruce Willis és Samuel L. Jackson párosát idézi a Drágán add az életed! harmadik részében, ami tovább erősíti a humorszálat.

John Krasinski Jack Ryan szerepében                    Fotó: Kurt Iswarienko/Amazon Studios

Santorra és Cuse sem hagyja ki a romantikát sorozatukból, de míg Abby Cornish Cathyje felejthető románcot hoz Jack Ryan életébe, Reacher szinte aspergeres botladozása a fiatal rendőrnő (Willa Fitzgerald) meghódításában kifejezetten bájos. További hasonlóság, hogy mindkét sorozat előszeretettel nyúl a flashbackekhez, ám csak a Reacher esetében mondható el, hogy ez a titkos fegyver. Pontosan elmagyarázza a főszereplő mozgatórugóit, és Maxwell Jenkins valóban hasonlít „felnőttkori önmagára”, Christopher Russel pedig tényleg olyan, mintha Reacher testvére lenne.

Míg Cuse forgatókönyve nem egy kifejezett Jack Ryan-történeten alapul, Santorra többé-kevésbé pontosan követi a magyarul Elvarázsolt dollárokként megjelent The Killing Floor történéseit. Nem használ komoly csavarokat, mindössze elmeséli, hogyan lesz az Amerikát járó Reacherből először egy gyilkosság gyanúsítottja, majd nem hivatalos nyomozója, míg végül le nem számol minden rosszfiúval. Így a képzeletbeli, zsigerileg romlott georgiai kisváros képe már az 1973-as Emelt fővel című filmből is ismert lehet, papírmasé szereplőit pedig láttuk már a Banshee-től kezdve A Hazard megye lordjaiig számos vidéki amerikai történetben. Van mocskos polgármesterünk, belevaló rendőrnőnk, buta verőembereink és halk szavú, ám az egész várost kézben tartó üzletemberünk. 

A sablonos figurákban, mint az ISIS-terrorista vagy a pszeudo-populista zsarnok elnök Cuse könyve sem szűkölködik, így amiben a Reacher igazán ráver Jack Ryanre, az a költségvetés. A Reacher ugyanis legjobban a verekedős jelenetekben működik, megmutatva, hogy nincs szükség vastag pénztárcára egy értékelhető akciókrimi leforgatásához. Egyedül a végső összecsapás kidolgozatlan CGI-háttere emlékezteti a nézőt, hogy tévés produkcióval van dolga.

Összességében az Amazon üzletpolitikája kifizetődőnek látszik: érdemes szórakoztató, jól megírt karakterekkel, jól koreografált verekedésekkel és jól csengő poénokkal teli sorozatokat letenni az asztalra. Ezekkel veheti fel a versenyt a Netflix és az HBO túlsúlyával. A legjobban pedig akkor jár, ha a Reacherhez hasonlóan nem túlzott moralizálással, hanem jól csúszó bosszúthrillerrel tölti meg a szériaként megszokott nyolc-tíz részt. Pontosan úgy, ahogy azt Lee Child is megírta, és amelyet a regények rajongói megérdemelnek.

Borítókép: Forgatási jelenet a Jack Ryanből (Fotó: Facebook/Jan Thijs)