József Attila, Sík Sándor és az élménylíra

A magyar költészet napja (április 11.) József Attila születésnapja. Azt már a köznevelési tanórákon elsajátítja minden diák, hogy József Attila a magyar irodalom egyik legjelesebb lírikusa, azt azonban kevesebben tudják, hogy költészete egyszerre volt zavarbaejtően személyes és a végletességig egyetemes érvényű élménylíra.

Fotó: Homonnai Nándor Forrás: Wikipédia

József Attilának a versek ritmusáról és zeneiségéről való fejtegetését annyira eredetinek és lényeglátónak vélte Sík Sándor – aki a két világháború közt a szegedi egyetem professzora volt, s nála doktorált Radnóti Miklós is és az ő közreműködésével szerzett ott egyetemi magántanári címet Szerb Antal –, hogy fölajánlotta neki: doktoráljon a beszélgetés témájából. Olyannyira előreszaladtak a közös gondolkodásban, hogy a doktori szigorlat főtárgyát (magyar irodalomtörténet) és a két melléktárgyát (francia irodalom és neveléstudomány) is meghatározták. Ugyan József Attila azon az estén lelkesnek bizonyult (s a doktorálás lehetőségével máskor is kacérkodott), végül nem készítette el értekezését – és Sík Sándorral sem találkozott többé.

Sík olyannyira becsülte és nagyra tartotta József Attila költészetét, hogy az Újabb magyar költészet című egyetemi óráján oktatta műveit, sőt akadémiai székfoglaló előadásában is elemezte legnagyobb költőnk szövegeit.

Bár József Attila és Sík Sándor gyökeresen eltérő világnézeti alapokon állt, és teljesen eltérő volt a társadalmi, illetve irodalomszociológiai pozíciójuk, verseik között párhuzam vonható.

Az összehasonlítás egyik alapja Henri Bergson intuícióelmélete lehet, amelyet az 1900-as évek első felében Babits Mihály értelmezett leginkább teljeskörűen hazánkban, s amelynek nagy kérdése, hogy miként lehet a vers tárgyának (legyen az személy, fogalom vagy élettelen dolog) helyzetébe beilleszkedni egyfajta intellektuális, ugyanakkor érzelmileg megalapozott, sajátos megérzéssel. Az ebben az értelemben vett – elsősorban személyes tartalmakra és erőteljes énközlésekre épülő – élménylíra egyaránt jelen van József Attila és Sík Sándor alkotói világában.

Vélhetően az intuitív költői érzékenység és az egyetemes emberi értékek melletti markáns elköteleződés lehetett az egymás iránti tiszteletük alapja. Költészetüknek pedig ezért van helye – ugyan más-más mértékben – a magyar irodalmi hagyományban mindörökké.

Borítókép: József Attila költő 1924 körül (Fotó: Wikipédia/Homonnai Nándor)