A szerelem csípős fűszere + podcast

Igazi nyári moziélményt nyújt Annika Appelin Főzőtanfolyam (újra)kezdőknek című filmje, amely éppannyira gyönyörűen fényképezett gasztromozi, mint amennyire megható történet az újrakezdés lehetőségéről. Három hatvan év körüli nő a főszereplő, akiknek az életével, problémáival foglalkozhatunk másfél órán keresztül, de nem bánjuk meg. Arról már nem is beszélve, hogy azért is különleges a film, mert a filmtörténetben igencsak kevés alkotás foglalkozik a hatvanas nőkkel. + podcast

Fotó: Forrás: Vertigo Média Kf

A filmbéli főzőtanfolyam az élet iskolájának a metaforája. Azt tanítja meg a nézőknek a filmrendező, hogyha valamiért újra kell kezdeni az életet, akkor először mindig az a fontos, hogy párt keressünk magunknak az új kalandokhoz. Fontosak a barátok is, de mindennél fontosabb, hogy ne maradjon egyedül az ember. Mindehhez pedig nyitottság és bátorság kell. 
A filmtörténet egyik legszebb pillanata, amikor a gátlásos Karin minden átmenet nélkül megcsókolja az új kapcsolatot kínáló Henriket, a sztárséfet, aki magányát azzal próbálja eltitkolni, hogy mogorva pokrócként elmarja magától az embereket. Peter Stormare jó választás volt a szerepre, elsősorban azért, mert tekintetével pontosan ki tudja fejezni, mit érez. A két idősebb ember találkozása pedig mindannyiunk­nak reményt adhat arra, hogy van esély az újrakezdésre, hogy lehet újra szeretni, még akkor is, ha az idősebbek szívét megtépázta már az árulások sora.
A Főzőtanfolyam (újra)kezdőknek kifejezetten olyan film, amelynél azt érezheti a néző, hogy jó lenne, ha nem érne túl hamar véget. Megszeretjük a szereplőket, hétköznapi történetük is érdekes, drukkolunk küzdelmeik sikeréért. Aztán a film egy adott pontján rájön a néző, hogy tulajdonképpen ismerős, amit lát. Kultúrkörünk lényegéhez hozzátartozik ugyanis az önzetlenség, és ez a film erről szól. Önzetlenség kell ahhoz, hogy éttermet nyisson az ember, önzetlenség kell ahhoz, hogy másokat – esetünkben finom ételek révén – kényeztessünk, aztán önzetlenség kell ahhoz, hogy jól tudjunk szeretni egy másik embert, aki aztán szintén ráérezhet arra, hogyan is kell, hogyan is lehet önzetlenül szeretni. 
Mert egyrészt ez a legfontosabb dolog a világon, másrészt viszont a legnehezebb is. Korunkban, amikor minden arról szól, hogy magunkkal kell foglalkoznunk, saját örömforrásunkat kell táplálnunk, könnyen abba a hibába eshet az ember, hogy hisz a luciferi csábításnak. Pedig – és ebben helyes útmutatással bír ez a film – akkor élhetünk igazán teljes életet, ha megtaláljuk azt az embert, akit képesek vagyunk önzetlenül szeretni.

Legújabb podcastjainkban (Főzőtanfolyam (újrakezdőknek) II/1. és II/2.) két könnyed reggeli beszélgetés során két filmkritikus, Oszlányi Gyöngyvér és Csejk Miklós elemzi az alkotást.

Borítókép: Karin (Marie Richardson) és Henrik (Peter Stormare) hatvanévesen tanul meg valami nagyon fontosat (Fotó: Vertigo Média Kft.)