Az öt legjobb Al Pacino-film – Az ördög ügyvédje

Pacino ördögi nevetése és a Paint it Black sötét dallama felejthetetlen.

Forrás: Port.hu

A múlt héten ötödik helyezést elért Fedőneve Donnie Brasco után ezúttal egy igazi nagyágyú következik. A negyedik helyet Al Pacino filmjeit bemutató toplistánkon Taylor Hackford 1997-es  filmje, Az ördög ügyvédje (The Devil’s Advocate) szerezte meg.

A mozit Taylor Hackford rendezte, aki az 1979-ben készített „Teenage Father” című munkájával elnyerte a legjobb rövidfilmért járó Oscart. De igazi áttörést a karrierjében az 1982-ben készült és közönségsikert aratott filmje a Richard Gere és Debra Winger főszereplésével bemutatott Garni-zóna (An Officer And A Gentleman) hozta meg számára. A filmet öt kategóriában jelölték Oscar-díjra, amelyből kettőt végül meg is kapott. De térjünk át mai filmünkre, a sorozatunkban a negyedik pozícióig jutó, meglehetősen izgalmas alkotásra.

4. Az ördög ügyvédje (The Devil’s Advocate)

Azt szokták mondani, hogy igazán nagyot egy karakteres, hatalmas kihívást jelentő szerepben lehet alkotni. Itt lehet megmutatni, hogy ki milyen színész is valójában. Nos Al Pacino, Hackford mára kultikussá vált filmjében pont egy ilyen szerepben mutatta meg sokadszorra, hogy páratlan színész. Ő játszotta ugyanis magát az ördögöt, Lucifert. Eddig is tudtuk róla, hogy káprázatos színész, de ezzel a szereppel megmutatta, hogy nem „csak” gengsztereket és vagány zsarukat képes pazarul megformálni, hanem egy nagyon nehéz, kemény szerepben is tündökölni tud. 

Az ördög ügyvédje sztorija is zseniális. Adva van egy nagyratörő, elképesztően sikeres floridai védőügyvéd, Kevin Lomax (Keanu Reeves), aki sorra nyeri a pereit, gyakorlatilag verhetetlen. Azonban sok esetben olyan embereket is megment a biztos büntetéstől, akik bűnösök. Ezt ő is tudja, de túllép ezen az erkölcsi dilemmán, mert a pénz és a siker megszédíti. Egy napon elérkezik számára a legnagyobb kísértés: egy tekintélyes New York-i cég megbízottja nagyon jól fizető állást ajánl számára. 

Fotó: Mafab.hu

Feleségével New Yorkba utazik, ahol hamarosan megismerkedik a cég titokzatos vezetőjével, John Miltonnal (Al Pacino) is. Itt aztán belekóstol a fény, a pompa világába és a megnyerő modorú, határozott Milton fényűző életébe, akit csodaszép, könnyűvérű nők vesznek körül és elképesztő hatalommal bír. Megszédíti, majd hatalmába is keríti ez a világ, amely csak kívülről csillogó, de belülről gonosz és rohadó, hiszen maga az ördög irányítja. 

Egy zárójeles megjegyzés: azt, hogy Hollywood mennyire elkötelezett és a végletekig elfogult politikailag, az is jól bizonyítja, hogy a filmben természetesen a sötét, kétes üzleteket bonyolító cég partiján kizárólag republikánus politikusok vesznek részt, zárójel bezárva.

 Al Pacino filmbeli neve, már önmagában megkerülhetetlen utalás a híres angol költőre, az Elveszett paradicsom szerzőjére, John Miltonra. Az eredetileg 1667-ben megjelent mű a zsidó és a keresztény kultúrkör „bűnbeesés”-történetét dolgozza fel, illetve a paradicsomból való elűzetést jeleníti meg. A név választás zseniálisan filmre vitt intertext. Mint ahogy maga Al Pacino is pazar. Elcsépelt kifejezés, de valóban ördögien jó. 

Valamennyi jelenetben, amikor megjelenik, azt érezzük, hogy most valami jelentőségteljes dolog fog történni. Szinte forr a levegő körülötte, ráadásul mi, magyarok szerencsések is vagyunk, hiszen Pacino Végvári Tamás káprázatos szinkronhangjával még egy pluszélménnyel gazdagít minket, hiszen ahogy olvastam egy hozzászólásban, jobb Pacino-hang, mint az eredeti. Keanu Reeves is nagyszerűen személyesíti meg a törtető, de végül elbukó ügyvédet, és ha már a szinkron szóba került, Lomax is kultikus hangon szólal meg magyarul, mert Rudolf Péter kölcsönzi a hangját Reevesnek. A női főszerepet Lomax feleségét, Mary Annt Charlize Theron alakítja, aki maximálisan felnő a két férfi főszereplő színészi játékához, méltó partner végig a filmben. A történet tele van csavarokkal, meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal. Mire eljutunk a film apokaliptikus végére, mindent megértünk és valójában semmit sem. A jó és a rossz szembenállása és küzdelme ezúttal sem ad nekünk kényelmes, megnyugtató lezárást, hiszen ez a küzdelem örök. 

Az mindenesetre nagyon érdekes és elgondolkodtató, hogy az egyetemes gonosz az ügyvédeket és – mint, ahogy az a film végén kiderül – a média világát igyekszik megszerezni magának. Nem mehetünk el szó nélkül a film végén velőtrázóan dübörgő 1966-os The Rolling Stones-sláger, a Paint it Black mellett. Egész egyszerűen remek választás volt ezt a sötét, borongós, de ugyanakkor lendületes zenét a virtuálisan tűzben égő végestáblista alá bekeverni. 

Al Pacino ördögi nevetése, Keanu Reeves konok önhittsége, Charlize Theron szépsége és a The Rolling Stones klasszikus együtt, örökre felejthetetlenné teszi ezt az egyébként számos helyen horrorisztikus képsorokat is tartalmazó filmet. Mindenesetre toplistánkon a negyedik pozícióig jutott Az ördög ügyvédje.

Idővonal: Az ördög ügyvédje című filmet 1997-ben mutatták be, abban az évben amikor Diána walesi hercegné halálos autóbalesetet szenvedett Párizsban, Magyarországon kitört a „Postabank-pánik, mely során a betétesek két hónap alatt a pénzintézet akkori forrásainak közel hatodát vették ki a bankból, a genfi leszerelési konferencián döntést hoztak a gyalogsági aknák fokozatos felszámolásáról, lemondott Václav Klaus cseh miniszterelnök, helyére – ideiglenes jelleggel – a technokrata Josef Tosovsky, addigi jegybankelnök került, leszállt a Marsra a Mars Pathfinder amerikai űrszonda, csődöt jelentett a negyedik legnagyobb japán brókerház, a Yamaichi Securities, híveinek egy kis csoportjával elmenekült Pol Pot volt kambodzsai diktátor, Angliában megjelent a Harry Potter és a bölcsek köve, a világhírű Harry Potter-sorozat első kötete a Bloomsbury Children’s Books kiadó jóvoltából és meghalt Victor Vasarely (születési nevén Vásárhelyi Győző) magyar–francia festő, az op-art jelentős képviselője. (Wikipédia)

Jövő héten már a dobogós helyezést elért Pacino-mozival érkezünk.

Borítókép: Kevin Lomax (Keanu Reeves) szembe találkozik az ördöggel, John Miltonnal (Al Pacino) (Forrás: Port.hu)