„Bár másfél éves szerkesztési erőfeszítések eredményeképpen a jó muzsikusokból álló P. Mobiltól most kiadásra alkalmas szövegeket kaptunk, ez az értékelésben nem játszhat döntő szerepet, amíg a koncertjeiken azokat a szövegeiket éneklik, amelyeket mi kiadásra alkalmatlannak ítéltünk”
– szólt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat „A Vállalat és a rock” címmel, 1979 júliusában kelt határozata, amelyet maga Bors Jenő igazgató látott el kézjegyével. E többszörösen bővített mondat nem csupán az akkori kultúrhatalom, azon belül a monopolista hanglemezgyár rockzenéhez való viszonyulásáról, de eléggé el nem ítélhető módszereiről is árulkodik.
A Schuster Lóránt, Vikidál Gyula, Bencsik Sándor, Cserháti István, Kékesi „Bajnok” László, Mareczky István összeállítású Örökmozgó csapat
énekhangban, hangszeres kvalitásaiban, kivétel nélkül veretes szerzeményeivel nem csupán Magyarország élvonalában, de – megkockáztatom – európai szinten is megállta a helyét. Ilyen módon a fent idézett és Schuster Lóránt által megőrzött dokumentum tanúsága szerint is a zenekar – legalább másfél éve – megérett a nagylemezre. Ennek, no meg a lemezgyár illetékeseihez beadott demófelvételek vitathatatlan tartalmi-művészi minőségének (akár egyes szövegrészletek változtatásába is belemenve) tudatában vágtak bele az 1978. október 26-i Láng Művelődési Központbeli koncertbe, amelyet a Magyar Rádió is rögzített. Arról már legkevésbé sem a zenekar tehet, hogy a koncertfelvétel anyagát tartalmazó, Erdős Péterék által megígért album mindössze egyetlen, abból kiválasztott kislemezre (Forma I./Utolsó cigaretta) olvadt. És még ennek is örülhettek…