A szembenézés gyógyító ereje

Költő, műfordító, drámaíró, szerkesztő. Elkészült negyedik verseskötetével, amely Bekerített erdő címmel jelenik meg a Scolar Kiadónál. Költői tevékenysége mellett műfordítói munkássága is jelentős, nemrégiben pedig ő volt annak a magyar küldöttségnek az egyik tagja, amely hazánkat a Patras Világköltészeti Találkozón képviselte. A találkozó alkalmából évente megjelenik egy antológia is, amelyben az ötven résztvevő versei olvashatók eredeti nyelven és görögre fordítva. Izsó Zitát új könyvéről, műfordításairól és a világköltészeti találkozón szerzett benyomásokról kérdeztem.

– Nemrég készült el a Bekerített erdő című verseskötet, hamarosan nyomdába kerül. A Halleves című vers egy önvédelemből elkövetett gyilkosság krónikája, melyben a tények nincsenek kimondva, ezeket metaforák lánca teszi egyértelművé: „Csak álltam ott késsel a kezemben, és arra gondoltam, hogy a piacon is megmondták, ez a kés nem darabolásra való, ki fog csorbulni, ahogy próbálom elvágni a gyökereimet, és nem lesz mivel felaprítanom mindazt, amit a gyerekek miatt le kell nyelnem.” Ahogy elmondom ezt a pár sort, kiderül, a líra a képes beszéddel pontosabban, részletgazdagabban tudja közvetíteni az eseményeket, mint a szó szerinti megfogalmazás, mint az „átlátszó nyelv”. De vajon ­fontos-e mindent kimondani?
– Ezeknél a szövegeknél igyekeztem úgy kialakítani a versnyelvet, hogy elbeszélhetővé tegyem a traumát. Mert annál rosszabb nem történhet, mint hogy történik velünk valami, és megfagy, rögzül a pillanat, mert nincsenek hozzá szavaink, nem tudjuk elmondani. Olvastam, hogy akkor mondhatjuk, hogy sikerült túljutnunk a traumán, ha úgy tudjuk elmondani, olyan nyelvet találunk hozzá, hogy körülöttünk mindenki sír, de mi már nem. Azt hiszem, valami ilyesmi a célom. Ezt tekintem hitelességnek.

– Arra is van példa a kötetben, a Selyem című versben, hogy a versbeszélő „átlátszó” nyelven, tárgyilagosan meséli el az esete körülményeit, ám ez mintha csak elterelni akarná a figyelmet a tényről, hogy erőszak áldozata lett. Ez megint csak arra utal, az ember hajlamos a tényeket nem pontosan figyelembe venni, a személyeket és tetteiket normalizálni. Ha minden felzaklató dologgal szembenézünk, nem falja-e fel az életünket a szörnyűség?
– Ez kapcsolódik az előző felvetésemhez – szerintem nagyon fontos, hogy találjunk nyelvet a traumákhoz, hogy tudjunk érvényesen beszélni róla, hogy ne tagadjuk azt, hogy megtörtént. Szerintem ebben rejlik a szövegek és a szembenézés gyógyító ereje. És ez nem falja fel az életünket. Éppen ellenkezőleg: szabaddá tesz.

Borítókép: a hitelességről is beszél a költő (Fotó: Jirí Zykmund)