Csehovnál nem babra megy a játék

A férfi-nő viszonyrendszer dinamikája áll Csehov Egyfelvonásos komédiák című drámájának középpontjában, amelyet Vidnyánszky Attila rendezett. A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház előadása azon komédiák sorába tartozik, amelyeken felhőtlenül tud szórakozni a közönség, miközben temérdek fontos életvezetési mintát is hazavihet.

Vaudeville a műfaji besorolása annak a három egyfelvonásos komédiának, amelyet a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház ad elő a budapesti Nemzeti Színházban, Vidnyánszky Attila rendezésében. A könnyed műfajt persze a mai kor elvárásaihoz igazították az alkotók, miközben azt látjuk, hogy nincsen új a nap alatt. Itt most nem énekelnek a szereplők, de annyi Chopint hallhatunk, hogy a végén már el sem tudjuk képzelni Csehovot Chopin nélkül.

Az előadás egyik fontos tanulsága, hogy azt látjuk, ugyanazok a helyzetek ismétlődnek évszázadok, sőt – valószínűleg – évezredek óta, ha férfi-női viszonyrendszerről van szó.

 A három rövid vígjáték egyértelműen rámutat arra, hogy érdemes megfogadni az apák és nagyapák tanácsait, mert leginkább nem a modern ember tudja a legtöbbet arról, hogyan működik a férfi és a női gondolkodás.

Mindegyik színművész remekül helytáll a három komédiában, ám érdemes kiemelni Trill Zsoltot, aki a Medvében úgy alakítja az idős lakájt, hogy már attól nevet a közönség, ha ránéz valamelyik színésztársára.

 Vagyis már arckifejezésével képes a nevettetésre úgy, hogy még nem hangzik el egyetlen mondat sem, amelyet Csehov leírt. A véresen komoly bolondozásban méltó társa a férfias férfit alakító Varga Józsefnek Szűcs Nelli, aki remekül hozza azokat a női praktikákat, amelyeket egy férfi soha nem fog átlátni. Mindenesetre Csehov A medve című egyfelvonásosa igazi időtálló darab, mert a mai napig helytállnak azok a mondatai, amelyek révén egymásra talál férfi és nő. Vidnyánszky rendezése hitelesen mutatja be azt a folyamatot, hogyan szeret bele egy férfi egy nőbe, és hogyan veszi le a lábáról egy férfi férfias viselkedése a nőt. A darab dramaturgiai csúcsjelenete, amikor párbajig fajul a helyzet, férfi és nő kezdene párbajozni egymással, ám a férfiasság alapvető tulajdonságai közé tartozik, hogy nemhogy bántaná a nőt, hanem éppen ellenkezőleg, inkább beleszeret.

Kifejezetten fontos ezt látnunk korunkban, Csehovtól ugyanis sokat tanulhatnak a mai fiatalok a férfias viselkedés tekintetében, miközben persze tegyük hozzá, hogy rendesen megdolgoztatják az alkotók a nevetőizmainkat is.

A második egyfelvonásos, amelynek a címe, A dohányzás ártalmairól A medve ellenkezője. Itt nem egy férfias hódítást látunk, hanem egy papucsférj szenvelgéseit. Trill Zsolt remekül építi fel a figurát, akit először egy tudósnak látunk, de csak később jövünk rá, hogy egy olyan férfiról van szó, aki nem  viselkedik férfiasan. Érdekes, hogy a nőktől – és kifejezetten a feleségétől – rettegő férfi portréját mennyire szórakoztatóan rajzolja meg Csehov, ám miközben a néző törölgeti a könnyeit a nevetéstől, azon veszi észre magát, hogy eleinte elkezdi sajnálni a papucsférjet, aztán viszont egyre jobban eltávolodik attól a mentalitástól, amely inkább visszataszító, mint sajnálatra méltó.

Trill Zsolt pedig jó ritmusérzékkel képes egyre jobban emelni a tétet, és pontosan tudja, minél jobban elmélyíti a figurát, annál távolabb lökdösi a közönségtől.

A harmadik egyfelvonásosban, a Leánykérésben is kulcsszerepe van Trill Zsoltnak, ám míg az első két komédia főszereplője a férfi volt, addig most egy eljegyzés előtt álló nő, akit Orosz Melinda kanyarít a színpadra.

Nincsen könnyű helyzete, mert a női lélek temérdek árnyalatát, a női hangulat nem kevés váltakozását kell megjelenítenie, ráadásul úgy, hogy a néző ne távolodjon el az eljegyzés előtt álló nő problémáitól.

Orosz Melinda jól állja a sarat, és érezzük is a tétet, mármint azt, hogy nem babra megy a játék, miközben a színésznő folyamatosan a kötényében lévő temérdek babbal babrál.

Vidnyánszky Attila rendezésének érdekessége, hogy nemcsak Csehov műveire reflektál, hanem magára a színjátszásra is, a színészek többször konkrétan megszólítják a nézőket, akik ezért egyre közelebb és közelebb kerülnek a színdarab gondolati magvához, miszerint ha férfiról és nőről gondolkodunk, a legjobb, ha a szellem ereje mellett kellő humorérzékkel nyúlunk a témához.

A férfi ugyanis lehet okos, de úgyis mindig a nőnek van igaza.

Borítókép: jelenet az előadásból (Fotó: Nemzeti Színház)