Gyémánt Ádám kezdeményezésére két éve kezdte feleleveníteni ezt a hagyományt a Kevély táncegyüttes. A regösök egykor és most Pomázon is ősi, varázserejű jókívánságokat mondtak a háziaknak. Láncos bottal, ráerősített csengőkkel járták a házakat, mint egykor. Botjukat földhöz ütögetve adták elő a regös énekeket, melyek a csodaszarvasról, Szent István királyról, bőségvarázslásról és újévi kívánságokról, a regösnek szánt adományokról, a párok összeregöléséről szóltak.
A regölés egyik legősibb téli népszokásunk, melyet hagyományosan karácsony és vízkereszt között adtak elő férfiak faluhelyen, csoportosan házról házra járva. Először a gazdának énekelték jókívánságaikat, ha úgy adódott, a fiatal párt regölték össze, majd kérték mindezért a jutalmat. A regösénekek refrénje: „Haj regö rejtem”, az ősmagyar táltosok varázsigéjéből származhat, amit révülés közben mondogattak. A regösök az ősmagyar kultúrában a táltos énekmondói, ráéneklői lehettek, akiknek hatalmukban állt a szavakkal kifejezett jókívánságok valósággá idézése. A középkorban a regös szó mint foglalkozásnév fordul elő, valószínűleg ők voltak a király udvari énekesei. A XIX–XX. században már a regösének előadói.
A Hagyományok háza egyik tanulmányában olvasható, hogy a regölés, azaz a hozzákapcsolódó szokás és ének olyan, csak a Kárpát-medence magyarságára jellemző, különleges termékenységvarázsló, köszöntő rítus, amely történetileg több ezer évet ölel fel. Honfoglalás előtti történeti rétegével, dallam- és hangzásvilágával, több történelmi kor jellegzetességeit magába építő egységével és magát megújító, tovább éltető képességével kuriózum Európában.
A regölés és a regösének kérdése a mai napig foglalkoztatja a kutatókat, mivel a szokásban és a szokáshoz kapcsolódó énekben a magyar honfoglalás korszakát megelőző időkbe visszanyúló zenei eredet és a téli napforduló megünneplésének nyomai fedezhetők fel. A népszokás eredetileg a téli napfordulóhoz kapcsolódott, de a kereszténység bejövetelével karácsony másnapjához, majd pedig Szent István király napjához. Ezeknek köszönhetően, valamint a csodaszarvas motívum, a refrén és a dallam sajátosságai alapján a regölés olyan archaikus rítuséneknek tekinthető néprajzi, nyelvészeti, történészi kutatások eredményei alapján, amely az ősmagyar sámánénekkel is összefügghet.
A regölés története messze a kereszténység hivatalos felvétele előtti időkig nyúlik vissza. Minthogy a regölés sűrített formában tartalmazza néphagyományunk egészét, különleges lehetőséget nyújt a szerves magyar hagyomány teljességének megélésére és újrateremtésére. A regölés a betlehemezéssel együtt teszi kerekké, teljessé a téli ünnepkört.
A pomázi Kevély Táncegyüttes 2016 szeptemberében verbuválódott, ma már négy korcsoportban tanítják a gyerekeket. A városi rendezvényeken kívül a környékbeli színpadi felkéréseknek is eleget tesznek. Az együttes alapítója és vezetője Nagyné Farkas Annamária. A táncegyüttes további alapítói, művészeti vezetői és koreográfusai Gyémánt Ádám és Gyémánt-Csontos Lívia táncpedagógusok, a népművészet ifjú mesterei, akik idén augusztus 20-án átvehették a város vezetésétől a Pomáz közművelődéséért díjat. A regölés szokásáról elsősorban egy 1954-es Zala megyei gyűjtésből válogatott Gyémánt Ádám.
Borítókép: A pomázi Kevély Táncegyüttes (Fotó: Gyémánt Ádám)
