Ma van a magyar kártya napja

A magyarországi kártyafestés kezdete a 18. században gyökerezik. E mesterség központjai Sopron és Pest lettek, s csakhamar tucatnyi magyar városban alapítottak kártyakészítő műhelyt és gyárat. A magyar kártya vagy más néven a Tell-kártya eredetét a szakirodalom Schneider József pesti kártyafestőnek tulajdonítja, aki a mai Kazinczy utcában található műhelyében 1836-ban festette a lapokat Friedrich Schiller Tell Vilmos című drámája alapján. Huszonöt éve a mai napot a Magyar Talon Alapítvány és a Pató Pál Asztaltársaság a magyar kártya napjává nevezte ki, mellyel a két szervezet célja többek között e klasszikus közösségi szórakozási forma felelevenítése.

Budapest, 2016. december 29. A magyar kártya napja alkalmából rendezett találkozó egyik résztvevője kártyalapokat tart kezében egy budapesti kocsmában 2016. december 29-én. MTI Fotó: Balogh Zoltán Fotó: Balogh Zoltán

Ám nemcsak a pakli vizuális elemei, de a gondolati tartalma is igen népszerű lett, olyannyira, hogy valószínűleg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követően el is kobozták az emberektől a Tell-kártyát. 

Ennek oka nagyon is világos: emlékeztette a magyarokat arra a tényre, hogy a svájciaknak sikerült elűzniük a Habsburgokat. Schneider lapjainak utóélete a bécsi Piatnik & Söhne cég által 1865 körül gyártott kéttípusú kártyán érhető tetten, diadalútja – a sokszorosítási technika fejlődésének ­köszönhetően is – folytatódott magyar és német nyelvterületen. A 36 vagy 32 lapból álló magyar kártyával számos társasági játékot – például ultit, snapszert – játszhatunk. A pakli magyar múltjának felelevenítése céljából pedig a Magyar Talon Alapítvány és a Pató Pál Asztaltársaság huszonöt éve életre hívta a magyar kártya napját, melyet ma ünneplünk.

Borítókép: Kártyázás (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)