A lelki életet élő férfi mozija

A filmtörténet egyik legszebb szerelmes filmjét varázsolta a mozivászonra Marc Forster Az ember, akit Ottónak hívnak címmel. Tom Hanks jutalomjátékáról van szó. A színész egy olyan mogorva férfit alakít, akinek elutasító magatartása mögött a világ legnagyobb fájdalma áll. Nem tud ugyanis élni felesége nélkül, akivel úgy szerették egymást, ahogy csak férfi és nő tud szeretni.

Forrás: Intercom

Létezik az a téveszme, hogy a szerelmet romantikus filmmel lehet a legjobban ábrázolni. Tengerparti csókjelenettel, amikor az érzelmekre ható zene hömpölyögve árad a nézők fülébe. Kétségkívül sokan szeretik, ha így andalítják el őket a hollywoodi filmkészítők, de az sem kérdés, hogy az esetek döntő többségében ilyenkor egy eget rengető giccsel állunk szemben. Marc Forster Az ember, akit Ottónak hívnak című alkotása nem ilyen film. Eleinte nem is gondolná a néző, hogy egy szerelmi románc, majd egy boldog házasság, egy életen át (vagyis egy örökké) tartó szerelmi történetbe lehetünk beavatottak.
Eleinte úgy tűnik minden, hogy a hétköznapi érzéketlenségnek és mogorvaságnak állít nem mindennapi emlékművet a rendező.

Tom Hanksről eleinte csak annyit tudunk, hogy lakókörnyezete közelében afféle kéretlen házmesterként próbál rendet tartani.

Megszólja a kerékpárját szerteszét hagyó szomszéd gyerekét, a parkolási engedéllyel nem rendelkező idegeneket, akik mégiscsak megpróbálnak, ha csak néhány percre is, de parkolni abba a csöpp kis utcába, ami a Tom Hanks által hitelesen alakított öregúrnak – legalábbis úgy tűnik – az élete közege. Aztán azt is látjuk, hogy a temérdek mogorvaság mögött fájdalom áll. Egy olyan fájdalom, amitől úgy érezheti az ember, hogy már képtelen tovább élni.

A film legizgalmasabb pillanata, amikor rájön a néző, hogy mi a morcos öregúr baja.

Közben persze érzékeljük, hogy az esetek döntő többségében igaza van, mert akkor morog igazán, amikor például át akarják verni a boltban, amikor igazságtalanságot tapasztal. Marc Forster rendezésének zsenialitása abban áll, hogy a Tom Hanks által alakított mogorva vénember egyáltalán nem hasonlít filmtörténeti előzményeire. Itt ugyanis érezzük, hogy minden morgás mögött valami végtelen gyöngédség lakik. A film felénél arra jövünk rá, hogy ennek az embernek nehezére esik a mogorvaság. Miközben a Tom Hanks által alakított öregúr személyisége pillanatról pillanatra elmélyül, egy kisebb lakóközösség életét ismerhetjük meg, furcsa és kedves szomszédokat. 

Marc Forster annyira szépen meséli el egy közösség hétköznapi életének apró-cseprő ügyeit, hogy arra kell rájönnünk, ezért szeretünk moziba járni.

Ez a film két meglepetést is tartogat. Az egyik, hogy akiről a legrosszabbat gondoljuk, arról könnyen kiderülhet, hogy többet tesz a környezete boldogságáért és boldogulásáért, mint bárki más a földön. A másik pedig az, hogy minimalista filmes eszközökkel lehet a legjobban elmesélni egy igazán mély szerelmi történetet. Azt, hogyan szeret fiatalként egymásba két egyáltalán nem összeillő ember. Legalábbis csak elsőre nem tűnik összeillőnek a motorok iránt érdeklődő fiatal férfi és a könyveket bújó fiatal nő. A történet során tudjuk meg, hogy mi tart igazán össze egy életen át tartó szerelmi viszonyt, házasságot. A titok nem bonyolult. Hiá­ba tűnik a két ember teljesen különbözőnek, mindketten képesek az önfeláldozó magatartásra.

Marc Forster filmjét az emeli a legnagyobbak közé, hogy bemutatja, az élet elviselhetetlenül nehéz, ezért igazán meg kell becsülni a boldog pillanatokat.

Hiába szereti egymást egy életen át egy férfi és egy nő, ha egy szerencsétlen baleset elveszi tőlük azt, amire egy szerelmes pár a világon a legjobban vágyik. Mégsem hagyják el egymást. Ez a film azért csodálatos, mert korunk destruktív eszméivel ellentétben azt mutatja be, hogy az igazi szerelem nem múlandó. Csak megerősíti minden baj és fájdalom.
Télvíz idején nem is készülhetett volna jobb film lelkünk megerősítésére. Aki ugyanis látta, soha nem felejti el azt a jelenetet, amikor a férfi és a nő, akik egymás mellett fáradtan fekszenek az ágyban, megfogják egymás kezét. Ahogy fogták egy életen át. És ahogy elviselhetetlen, amikor már nem tudják fogni.

Borítókép: Jelenet a filmből (Forrás: Intercom)