Ez a film két meglepetést is tartogat. Az egyik, hogy akiről a legrosszabbat gondoljuk, arról könnyen kiderülhet, hogy többet tesz a környezete boldogságáért és boldogulásáért, mint bárki más a földön. A másik pedig az, hogy minimalista filmes eszközökkel lehet a legjobban elmesélni egy igazán mély szerelmi történetet. Azt, hogyan szeret fiatalként egymásba két egyáltalán nem összeillő ember. Legalábbis csak elsőre nem tűnik összeillőnek a motorok iránt érdeklődő fiatal férfi és a könyveket bújó fiatal nő. A történet során tudjuk meg, hogy mi tart igazán össze egy életen át tartó szerelmi viszonyt, házasságot. A titok nem bonyolult. Hiába tűnik a két ember teljesen különbözőnek, mindketten képesek az önfeláldozó magatartásra.
Marc Forster filmjét az emeli a legnagyobbak közé, hogy bemutatja, az élet elviselhetetlenül nehéz, ezért igazán meg kell becsülni a boldog pillanatokat.
Hiába szereti egymást egy életen át egy férfi és egy nő, ha egy szerencsétlen baleset elveszi tőlük azt, amire egy szerelmes pár a világon a legjobban vágyik. Mégsem hagyják el egymást. Ez a film azért csodálatos, mert korunk destruktív eszméivel ellentétben azt mutatja be, hogy az igazi szerelem nem múlandó. Csak megerősíti minden baj és fájdalom.
Télvíz idején nem is készülhetett volna jobb film lelkünk megerősítésére. Aki ugyanis látta, soha nem felejti el azt a jelenetet, amikor a férfi és a nő, akik egymás mellett fáradtan fekszenek az ágyban, megfogják egymás kezét. Ahogy fogták egy életen át. És ahogy elviselhetetlen, amikor már nem tudják fogni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!