Kiss Márta 2016-ban kezdett el foglalkozni képek hímzésével. – Annak ellenére, hogy nagyon klasszikus, finom képi világom volt, mindig is foglalkoztatott a megújulás gondolata. Mindig érdekelt az, miként lehet olyan dolgokat ábrázolni, ami nem látható vagy esetleg olyan más érzéseket, dimenziókat vászonra vinni – magyarázta.
Ezt követően kezdett el kísérletezni a hímzéssel, s vissza-visszatért egy-egy témával ehhez a számára még új technikához. S bár olajjal nem tudott tovább festeni, folytatta a kísérletezést – mivel restaurátorként végzett, így tarsolyában van megannyi eljárás –, s végül rátalált az akrilra.
Az új módszerek, az új eszközök új távlatokat nyitottak meg a művész előtt. – Ragaszkodom a világomban ahhoz, amit az olajjal felépítettem, illetve ehhez az olaj volt a médium. Rá kellett azonban arra jönnöm, hogy az ábrázolási módom hasonult az olajtechnikához, azaz aszerint gondolkozom az ábrázolásban, amit az olaj megenged. Vissza kellett bontani ezeket a sémákat. Ez pedig alapjaiban rengette meg a világomat: valamit le kell bontani, majd újra fel kell építeni.
A megújulást s ezt a transzformatív utazást pedig mi magunk is bejárhatjuk.
Eljutunk egészen odáig, hogy Kiss Márta elhagyja a régebbi olajképeinél megszokott formákat, s kis absztraktokba sűríti bele mindazt, amit érez.
Lehetősége van formán túl hatolni, mégis gondolati síkon is gazdag tud maradni. A zajtól és a rejtett sötétségtől egészen a teremtésig, az újrakezdésig – a figurális elemek helyett csupán a szimbólumokra, a mintázatokra és a színek erejére fókuszál.
Mi magunk is érezzük, hogy a megszokott, kényelmes világából kiszakadt művész – bár megannyi kétségbeesés és keresés után – újra otthonra lel, médiuma ezúttal az akril, eszköze pedig a hímzőfonal. Az öníróniát pedig most sem hagyta hátra, s végre hímzett nekünk valami kis absztraktot.
A tárlatot január 27-ig tekinthetik meg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!