A táncpedagógus kálváriája azzal kezdődött, hogy Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának népművelési osztálya 1963-ban sommásan megállapította, hogy Török Károly III. kerületi táncpedagógus rendezvényei szocializmus-ellenesek, mert túl nagy teret engedett a „rothadó imperializmus” hazájából származó rock and rollnak. Az ügy itt nem állt meg, hanem egy ennél sokkal magasabb fórumra, a Jászai Mari téri pártközpontban működő MSZMP KB párt és tömegszervezetek osztályára (PTO) került (az itt dolgozó apparatcsikok gyakorlatilag élet és halál urai voltak, könnyedén adhattak utasításokat nemcsak a helyi tanácsoknak, de még akár országos hatáskörű intézményigazgatóknak is, osztályvezetőik pedig a nómenklatúra logikája szerint is miniszteri jellegű hatáskörrel bírtak, esetenként még nekik is adhattak intenciókat).
A PTO aztán nyomást gyakorolt a retorziók mielőbbi életbe léptetésére, kiemelve, hogy a rendőrség által is erősen kriminalizált „Vár-galeri” – persze akkoriban könnyen válhatott az ember galeritaggá, elég volt hozzá az, hogy nem KISZ-rendezvényeken jött össze a barátaival és esetleg még zenét is hallgatott velük –, amely rendszeresen járt a Budai Ifjúsági Park koncertjeire, ide járt „rázni”,
mert a kisöregnél mindent szabad.
Ez a szófordulat a III. kerületi tanács népművelési osztályának a jelentésében állt, amelyet a ranglétrán eggyel közvetlenül felettük álló fővárosi tanácsi népművelési osztálynak adott.
Rendszerellenes „rázás”
A „rázás” persze itt egyet jelentett a rock and rollozással, amit a dokumentum is egyértelműen a nyugati társadalmak rovására írt, azok szubkulturális megnyilvánulásának tartva, emiatt aztán a hierarchia elvárásainak megfelelően rendszerellenesnek nyilvánították a III. kerületi tánciskolában Török Károly tevékenységét.
További vádpontként hozták fel ellene, hogy többször is tanácsi engedély nélkül szedett belépődíjat. Ez utóbbira egyébként volt legális lehetőség akkor, amikor össztáncot tartottak, de ezt minden egyes alkalommal nem lehetett megtenni.