Van a mi szegény népünknek művészete, amely csak az övé, amelyet ő alakított, formált. […] Az alap megvan, csak építeni kell tudni reá. És ez az alap ép, egészséges, megbírja nemzeti művészetünknek mégoly hatalmasra építendő épületét
– írja egy helyütt Kós Károly, és úgy tűnik, eljött végre az idő, amikor a magyar építészet rátalálhat saját alapjaira.
Az új építési kerettörvény a most is érvényes építési jogszabályi hálózatot rendezi egységes rendszerré, illetve egészíti ki kulturális szempontból kiemelkedően fontos elemekkel. A csaknem hetvenoldalas dokumentum túlnyomó része természetesen olyan szakkérdésekkel foglalkozik, amelyeknek bemutatása, megvitatása nem ránk, hanem az építészeti szakfórumokra tartozik, ám szerencsére az anyag – szakítva a korábbi technokrata szemlélettel – az építészetet építőművészetnek is tekinti, s ebben a vonatkozásban különleges igényeket fogalmaz meg.
A törvény preambuluma leszögezi, hogy az építési tevékenység országépítő közügy, és az új szabályoknak a polgári jó ízlést kell kiindulási alapnak tekinteniük.
Van mire és van kire büszkének lennünk, a törvény megalkotásával az eleink által több évszázad alatt megalkotott magyar építészeti remekművek, illetve Lechner Ödön, Kós Károly és Makovecz Imre munkássága előtt is tisztelegni kívánunk. A törvény előkészítése során Kazinczy Ferenc Nagy titok című verse áll előttünk, amely így kezdődik: »Jót s Jól. Ebben áll a nagy titok.« Célunk ugyanis olyan szabályozás bevezetése, amely segíti a hazai építőipar és a minőségi építészet kiteljesedését, de ezt nem a természeti és épített örökségünk háttérbe szorításával, hanem annak értékalapú megőrzésével és gazdagításával teszi.
A bevezető szerint a törvény az életminőség és az értékvédelem alapvető igényén túl méltóképp képviseli minden magyar állampolgár, a helyi közösségek és az építész szakma érdekeit és óvja egyebek mellett a meglévő épített örökségünket.
A dokumentum másik érdekes és tartalmas eleme az alapelveket felsoroló bekezdés. A szöveg szerint ezeket az elveket a tervek készítése, a főépítészi és a tervtanácsi tevékenység gyakorlása és a hatósági jogalkalmazás során, sőt az egész építési folyamat alatt egyaránt figyelembe kell majd venniük a szakembereknek.
A felsorolt tizenkét alapelv között természetesen olyanok is vannak, amelyek az építőművészet szempontjából irrelevánsak vagy másodlagos jelentőségűek – mint amilyen például a barnamezős beruházásokat előtérbe helyező felvetés vagy a természeti környezet megőrzésének elve –, azonban számos olyan is akad, amely a leghatározottabban összefügg építészetünk esztétikai kérdéseivel.
Ilyen például a mindjárt a felsorolás elején álló polgári jó ízlés fogalmának bevezetése, amely a szöveg szerint
magába foglalja többek között az értékek felismerését, az emlékek tiszteletét, a természeti környezetünk megóvását és a hazaszeretetet. A polgári jó ízlés az építésügyben elválaszthatatlan az építészeti minőség elvétől.
A részletesebb kifejtés szerint az építészeti folyamat minden lépésénél tekintettel kell lenni a közjóra, a tervezés során alkalmazkodni kell a hely szellemiségéhez, azaz úgy kell megtervezni az új épületet, hogy anyaghasználatában és formavilágában illeszkedjen a kialakult helyi állapothoz.
Másik alapelv mondja ki, hogy a helyi és tájegységi építészeti értékeket védeni, sőt népszerűsíteni kell. A törvény támogatja azokat a helyi közösségeket, amelyek efféle célokat tűznek maguk elé, és szükségesnek tartja, hogy az önkormányzatok összegyűjtsék, bemutassák, a helyi arculati kézikönyvbe is felvegyék azokat a példákat, amelyek úgy őrzik a lokális hagyományokat, hogy az értékmegóvás és a használhatóság igényét egyszerre képviselik.
Van azután olyan alapelv is, amely külön hangsúlyozza az építészeti örökség megóvásának és méltó hasznosításának szempontját. Ez a passzus arra mutat rá, hogy az épített örökség
a nemzet egészének közös szellemi értékeit hordozza, ezért megóvása mindenkinek kötelessége.
Tilos tehát az ilyen kincseink, közöttük a műemlékeink veszélyeztetése, megrongálása és megsemmisítése, szögezi le a törvénytervezet, hozzátéve, hogy az építészeti örökség elemeit tudományos módszerekkel kell felkutatni, számba venni, értékelni, az utókor számára megőrizni és hozzáférhetővé tenni.
A jogszabálytervezet oroszlánrésze természetesen az építési folyamatok szabályozására vonatkozik, hatásköröket és feladatokat állapít meg. Esztétikai szempontból azonban fontos, hogy a javaslat részletesen taglalja az állam és a helyi önkormányzatok építésügyi és műemlékvédelmi feladatait, illetve a településkép védelmének kérdéseit.
Miközben a jogszabálytervezet a szakmai érdekképviselet különböző szervezeteivel egyeztetve formálódik, fontos, hogy a laikus közvélemény is alakíthassa, különösen azokban a kérdésekben, amelyekben eltér a megszokott technokrata szemlélettől, és esztétikai, kulturális igényeket is megfogalmaz, előtérbe állítva a magyar műépítészet hagyományainak megóvását és továbbvitelét.
Úgy tudjuk, a magyar építészetről szóló törvény 2023. július 1-jén léphet hatályba.
Borítókép: Havran Zoltán
