Értékközpontú építészeti törvény formálódik az Építési és Közlekedési Minisztérium műhelyeiben

Sokan vannak Magyarországon, akik laikus, de értő lelkesedéssel követik a hazai építészeti újdonságokat, a világszínvonalon megalkotott modern épületeink születését, mint amilyen a Magyar Zene Háza vagy az új Néprajzi Múzeum, s az ugyancsak világszínvonalon újraalkotott régi épületeink újjászületését, mint amilyen a Hauszmann-program keretében rekonstruált Várnegyed vagy a Nemzeti kastélyprogramba bekerült úri lakok csodálatos átalakulása. Hogy örömük nagyobb legyen, elmondjuk, hogy új építészeti törvény van születőben, ráadásul olyan, amely középpontba állítja a polgári jó ízlés elvét, a Lechner Ödön, Kós Károly és Makovecz Imre által kijelölt útra akarja vezetni a magyar építészetet.

Fotó: HAVRAN ZOLTÁN

Fotó: MTI/Jászai Csaba

A felsorolt tizenkét alapelv között természetesen olyanok is vannak, amelyek az építőművészet szempontjából irrelevánsak vagy másodlagos jelentőségűek – mint amilyen például a barnamezős beruházásokat előtérbe helyező felvetés vagy a természeti környezet megőrzésének elve –, azonban számos olyan is akad, amely a leghatározottabban összefügg építészetünk esztétikai kérdéseivel.

Lechner Ödön Postatakarékpénztára Budapesten. Az építészeti törvény nagy elődök nyomába ered. Fotó: Vasily Kudinov

Ilyen például a mindjárt a felsorolás elején álló polgári jó ízlés fogalmának bevezetése, amely a szöveg szerint 

magába foglalja többek között az értékek felismerését, az emlékek tiszteletét, a természeti környezetünk megóvását és a hazaszeretetet. A polgári jó ízlés az építésügyben elválaszthatatlan az építészeti minőség elvétől.

A részletesebb kifejtés szerint az építészeti folyamat minden lépésénél tekintettel kell lenni a közjóra, a tervezés során alkalmazkodni kell a hely szellemiségéhez, azaz úgy kell megtervezni az új épületet, hogy anyaghasználatában és formavilágában illeszkedjen a kialakult helyi állapothoz.

Másik alapelv mondja ki, hogy a helyi és tájegységi építészeti értékeket védeni, sőt népszerűsíteni kell. A törvény támogatja azokat a helyi közösségeket, amelyek efféle célokat tűznek maguk elé, és szükségesnek tartja, hogy az önkormányzatok összegyűjtsék, bemutassák, a helyi arculati kézikönyvbe is felvegyék azokat a példákat, amelyek úgy őrzik a lokális hagyományokat, hogy az értékmegóvás és a használhatóság igényét egyszerre képviselik.

Van azután olyan alapelv is, amely külön hangsúlyozza az építészeti örökség megóvásának és méltó hasznosításának szempontját. Ez a passzus arra mutat rá, hogy az épített örökség 

a nemzet egészének közös szellemi értékeit hordozza, ezért megóvása mindenkinek kötelessége.

Tilos tehát az ilyen kincseink, közöttük a műemlékeink veszélyeztetése, megrongálása és megsemmisítése, szögezi le a törvénytervezet, hozzátéve, hogy az építészeti örökség elemeit tudományos módszerekkel kell felkutatni, számba venni, értékelni, az utókor számára megőrizni és hozzáférhetővé tenni.

A jogszabálytervezet oroszlánrésze természetesen az építési folyamatok szabályozására vonatkozik, hatásköröket és feladatokat állapít meg. Esztétikai szempontból azonban fontos, hogy a javaslat részletesen taglalja az állam és a helyi önkormányzatok építésügyi és műemlékvédelmi feladatait, illetve a településkép védelmének kérdéseit.

Miközben a jogszabálytervezet a szakmai érdekképviselet különböző szervezeteivel egyeztetve formálódik, fontos, hogy a laikus közvélemény is alakíthassa, különösen azokban a kérdésekben, amelyekben eltér a megszokott technokrata szemlélettől, és esztétikai, kulturális igényeket is megfogalmaz, előtérbe állítva a magyar műépítészet hagyományainak megóvását és továbbvitelét.

Úgy tudjuk, a magyar építészetről szóló törvény 2023. július 1-jén léphet hatályba.

Borítókép: Havran Zoltán