Az ötvenes évek elején St. Louisba költöztek, Tina itt kezdett énekelni a helyi klubokban. Tizennyolc évesen csatlakozott vokalistaként Ike Turner Kings of Rhythm elnevezésű együtteséhez, ahol hamarosan szólóénekessé lépett elő, és a gitáros Ike felesége lett, 1960-ban A Fool In Love című daluk felkerült a listákra, ettől kezdve Ike és Tina Turner Review néven járták Amerikát, majd a világot.
Házasságuk szakmailag volt sikeresebb, számtalan daluk lett sláger (River Deep, Mountain High, Proud Mary), 1969-ben a Rolling Stones turnéján ők voltak az előzenekar.
Személyes kapcsolatuk azonban megromlott, a férfi drogfüggő lett, kizsákmányolta a nőt, csalta és ütötte-verte a feleségét, aki sokszor csak napszemüvegben, fájdalomcsillapítókkal teletömve tudott színpadra állni.
Amíg el nem hagyta a férjét, és fel nem fedte, hogy mi rejtőzik a színfalak mögött, évekig folyamatosan turnéztak, részben azért, mert Ike elég sűrűn kifutott a pénzéből, és nem volt hajlandó kihagyni egy koncertet sem. A férje miatt kénytelen volt színpadra lépni hörghuruttal, tüdőgyulladással, sőt összeesett jobb tüdővel. Máskor a szerencsétlenség oka maga Ike volt.
Ahogy az „Én, Tina” című emlékiratában írta az énekesnő, Ike nem sokkal találkozásuk után, az 1950-es évek közepén kezdte verni, és egyre több gonoszságot követett el ellene.
Ha úgy érezte, valami provokálja, forró kávét öntött a nő arcába, fojtogatta, vagy éppen addig verte, amíg a szeme bedagadt, majd meg is erőszakolta. Egy előadás előtt eltörte az állkapcsát, és véres arccal ment a színpadra.
A pohár végül 1976-ban telt be végleg. Az énekesnő egy színpadi veszekedés után a turné közepén hagyta ott férjét, saját bevallása szerint 36 cent készpénzzel és egy benzinkártyával a zsebében. Ike Turnerrel – aki 2007-ben drogtúladagolásban halt meg – soha többé nem váltott egy szót sem, csak a nevét tartotta meg. Még akkor sem álltak egy színpadon, amikor 1991-ben együtt kerültek be a rock halhatatlanjai közé, Ike ugyanis éppen börtönben ült kábítószer-birtoklásért, a kitüntetést helyettük Phil Spector, a River Deep, Mountain High című albumuk producere vette át.
A szólókarrierje lassan indult, Tina kísérletezett rockkal, diszkóval, mindezt különösebb feltűnés nélkül.
Takarított, olykor segélyen élt, hogy el tudja tartani gyerekeit. A szakma akkor leírta Turnert, de 1984-ben a rockzene egyik legnagyszerűbb visszatérésének lehetett tanúja a világ. A negyvenöt éves Tina Private Dancer című, ötödik szólóalbumából – a címadó dalt Mark Knopfler neki írta – 12 millió példány kelt el, négy Grammy-díjat söpört be érte, What’s Love Got to Do With It című dala listavezető lett Amerikában.
A rendkívül energikus, lobogó hajú énekesnő világszerte zsúfolt arénákban adott koncertet, albumai milliós példányszámban keltek el, 1988-ban ismét Grammy-díjat kapott.
Kevés sztárnak sikerült ekkora utat megtennie, rengeteg dolgot kellett túlélnie. Fizikailag bántalmazták, érzelmileg megsemmisült és anyagilag is tönkrement az Ike Turnerrel húsz évig tartó kapcsolatában.
A negyvenes éveiben vált igazi szupersztárrá, amikor a legtöbb pályatársa éppen lefelé tartott, Tina Turner továbbra is tündökölt. Védjegyévé vált az erős kontraaltja, a merész mosolya, az arccsontja, izmos lába és a parókapalettája.
A zenei életben való sikere filmszerepeket is hozott neki, kezdve az 1975-ös Tommy című filmmel. Később Entity nagynéniként Mel Gibson partnereként tűnt fel a Mad Max 3. – Az igazság csarnokán innen és túl című filmben, amelynek betétdala, a We Don’t Need Another Hero azonnal sláger lett, de szerepelt Az utolsó akcióhősben is, valamint ő énekelte az Aranyszem című James Bond-film címadó dalát.
Természetesen róla is készítettek filmet, de ezt nem nézte meg, azért, mert még így sem akarta átélni a férje által okozott szenvedéseket.
A kilencvenes évektől már ritkábban lépett fel, utolsó nagyszabású turnéjára énekesnői pályafutásának fél évszázados jubileumán indult, és ez lett a 2009-es év legjövedelmezőbb koncertkörútja.
Hetvenhárom éves korában ő lett a Vogue magazin legidősebb címlaplánya, és még abban az évben ismét házasságkötésre szánta el magát, ahhoz a nála jóval fiatalabb német producerhez ment feleségül, akivel már húsz éve élt együtt, és a svájci állampolgárságot is felvette.
Tizenkét Grammy-díjat nyert, 1991-ben Ike-kal együtt beválasztották a Rock and Roll Hírességek Csarnokába, 2005-ben George W. Bush Kennedy-díjjal tüntette ki a Fehér Házban, miközben Beyoncé és Oprah Winfrey ódákat zengett a díváról. Egy Broadway-musical, majd egy HBO-dokumentumfilm is készült róla 2021-ben, amelyet nyilvános búcsúnak nevezett.
Közismert volt energikus színpadi előadásmódjáról, erőteljes hangjáról, hosszan tartó pályafutásáról és sokoldalúságáról.
Tina Turner a világ egyik legnépszerűbb és legsikeresebb énekesnője volt, aki több mint 200 millió lemezt adott el, s bekerült a Guinness-rekordok Könyvébe is, mert több koncertjegyet adott el, mint bármely más szólista a szórakoztatóipar addigi történetében.
A Rolling Stone magazin beválogatta minden idők száz legnagyobb énekese közé.
Visszatekintve az életére egyszer úgy fogalmazott:
Az emberek azt hiszik, hogy az életem nehéz volt, de én úgy hiszem, ez egy csodálatos utazás volt. Minél idősebb leszel, annál inkább rájössz, hogy nem az számít, ami történt, hanem az, hogy hogyan kezelted.
