Elérkeztünk a Jack Nicholson filmjeit bemutató sorozatunkban a győztes filmhez. Idézzük fel, mely filmek kerültek fel a listánkra. Az ötödik helyet a Kínai negyed (Chinatown, 1974), a negyedik pozíciót a Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo’s Nest, 1975), a bronzérmet a Becéző szavak (Terms of Endearment, 1983), a második helyet pedig a Lesz ez még így se! (As Good as Good as It Gets, 1997) szerezte meg. Mint mindig, ilyenkor, amikor egy-egy színész filmjeit bemutató sorozat végére érünk, meg kell emlékeznünk olyan alkotásokról is, amelyek sajnos kimaradtak az ötös listánkból. Minden bizonnyal helyet érdemelt volna a Szelíd motorosok (Easy Rider, 1969), az Öt könnyű darab (Five Easy Pieces, 1970), Az utolsó szolgálat (The Last Detail, 1973), A Missouri fejvadász (The Missouri Breaks, 1976), Az utolsó filmcézár (The Last Tycoon, 1976), A postás mindig kétszer csenget (The Postman Always Rings Twice, 1981), A féltékenység (Heartburn, 1986), Az eastwicki boszorkányok (The Witches of Eastwick, 1987), A híradó sztárjai (Broadcast News, 1987), a Batman (1989), az Egy becsületbeli ügy (A Few Good Men, 1992), A Farkas (Wolf, 1994), Az ígéret megszállottja (The Pledge, 2001) vagy éppen a Schmidt története (About Schmidt) 2002-ből. Azonban az első helyet a zseniális 2006-os maffiafilm, a Tégla (The Departed) szerezte meg.
1. A tégla (2006)
A filmet a világhírű Martin Scorsese rendezte, akinek a nevéhez olyan káprázatos alkotások fűződnek a teljesség igénye nélkül, mint az Aljas utcák (Mean Streets, 1973), az Alice már nem lakik itt (Alice Doesn't Live Here Anymore, 1974), a Taxisofőr (Taxi Driver, 1976), a New York, New York (1977), Az utolsó valcer (The Last Waltz, 1978), a Dühöngő bika (Raging Bull, 1980), A komédia királya (The King of Comedy, 1982), A pénz színe (The Color of Money, 1986), A Krisztus utolsó megkísértése (The Last Temptation of Christ, 1988), a Nagymenők (GoodFellas, 1990), A rettegés foka (Cape Fear, 1991), Az ártatlanság kora (The Age of Innocence, 1993), Casino (1995), a New York bandái (Gangs of New York, 2002), a Viharsziget (Shutter Island, 2010), A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street, 2013), vagy éppen Az ír (The Irishman) 2019-ből.
A film forgatókönyvét William Monahan írta a hongkongi Szigorúan piszkos ügyek című című film alapján. A tégla 2007-ben négy Oscar-díjat kapott: a legjobb filmnek, legjobb rendezőnek, a legjobb adaptált forgatókönyvnek és a legjobb vágásnak (Thelma Schoonmaker) járó szobrocskát is elhódította. Érdekesség, hogy annak ellenére, hogy Scorsese milyen zseniális mozikkal ajándékozta meg a filmművészetet, ez volt az első Oscar-szobor, amit sikerült megszereznie. A tégla egy vérbeli, klasszikus maffiafilm. Scorsese készített pár mozit hasonló témában és mindegyik klasszikus lett a maga nemében, hiszen a Nagymenők, a Casino és az Ír is páratlan alkotás. Több kritika is úgy fogalmaz, hogy nem a legjobb filmje a mesternek, de én nem osztom ezeket a véleményeket. A tégla káprázatos színészi gárdát vonultat fel és maximálisan hozza Scorsese rendezői védjegyeit, a feszes történetvezetést, az izgalmas, feszültséggel teli, magvas és mégis könnyednek ható párbeszédeket.
Monahan és Scorsese közösen bostoni közegbe helyezték a cselekményt, ami nagyon jót tett a mozinak. A vágások nagyszerűek, nem véletlen, hogy Thelma Schoonmaker munkáját is Oscar-díjjal jutalmazta az Akadémia. A film lüktető és egyetlen percre sem ül le, nem veszíti el a nézők figyelmét. Természetesen ehhez kellett egy remek történet is. Leonardo Dicaprio, talán kijelenthetjük, hogy élete egyik legjobb alakításában a dél-bostoni rendőrség tagjaként beépül Frank Costello (Jack Nicholson) ír gengszterfőnök csapatába. De ugyanakkor a minden hájjal megkent, rafinált maffiavezérnek is megvan a maga embere a rendőrségen, a törtető Colin Sullivan (Matt Damon) személyében. A két rendkívül jól kiképzett, beépült tégla le akarja a másikat leplezni, ami egy őrült, fordulatos és izgalmas hajszává válik. Az eredeti sztori, a Szigorúan piszkos ügyek úgy tökéletes, ahogy van. De hála istennek és Scorsese zsenialitásának A tégla nem követte el az amerikai remakek megszokott hibáit, meg tudott újulni. Egészen a film végéig nem lehet tudni, hogy mire fut ki a sztori, ki győz és ki veszít. Annak ellenére, hogy tudjuk a józan eszünkkel, hogy a gengszter Frank Costello és csapata a rossz, mégis megszeretjük őket, közel kerülnek a nézőkhöz.