A történelmi fejezetek szerzője Ottlik Domonkos, a magyar nagyasszonyokról szóló részeket a felvidéki Kotolácsi Mikóczy Ilona, a könyv kiscsoportos feldolgozását segítő útmutatót pedig a szabadkai Péterfi-Frank Mária írta. Az illusztrációkat a kolozsvári Szucher Ágnes, a szabadkai Ricz Géza festőművész és tizenhárom éves lánya, Viola készítette. A budapesti Ottlik Domonkos kivételével valamennyi alkotó jelenleg Salzburgban él. Az előszót Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár írta. A rendhagyó történelemkönyv megjelentetését a magyar és az osztrák kormány is támogatta. Utóbbi attól a felismeréstől indíttatva, hogy az anyanyelvi tudás fontos az integrációhoz.

A budapesti székhelyű Charta XXI. Kárpát-medencei Megbékélési Mozgalom külön estet szentelt a tankönyvnek is nevezhető műnek, melyet az EWTN katolikus televízió közvetített.
A négygyermekes Kotolácsi Mikóczy Ilona főszerkesztő elmondása szerint az ötlet egy baráti társaságban született.
Gyakorló magyar szülők Salzburgban arról beszélgettek, hogyan lehetne külföldön egészséges magyar öntudatot, anyanyelvi készségeket, magyar történelmi, kulturális ismereteket továbbadni gyermekeiknek, akik nem hallanak az iskolában Petőfiről vagy a magyar történelemről, nincs március 15-i ünnepségük, nem tanulnak magyar népdalokat. Ezekről jobb esetben legfeljebb otthon, a családban esik szó.
A könyv célja az egészséges, önálló gondolkodásra, a világra való nyitottságra, a megismerésre és az elfogadásra buzdítás. Történelmünk megismerése jó alapot szolgáltat a jelenünk megértéséhez. Az egészséges identitástudat, mely képes felvenni a másik fél szemüvegét is egy-egy kérdés megvitatásakor, pedig a jövő kulcsa. Kik vagyunk ma, honnan jöttünk, s hova tartunk?
– olvassuk az utolsó fejezet bevezetőjében.
A rendhagyó történelemkönyv a fiatalok nyelvén íródott
A könyv fontos célja a hídépítés is a többségi társadalom felé, pozitívabb hozzáállás kialakítása a magyarság irányában, a speciális magyar nemzettudat megismertetése. Megítélésünk nem jó, részint saját hibáink okán, de főleg nyelvi elszigeteltségünk, a hiányos és torz magyarságkép miatt, ami kisebbrendűségi érzés kialakulásához, az asszimiláció elfogadásához vezet.
Az Így lettünk magyarok a szerzők szerint szakítani akar a hagyományos magyar „áldozati hozzáállással”, helyette a magyar történelem pozitív eseményeit kívánja középpontba állítani.
Külön fejezet foglalkozik a történelem során velünk élő nemzetiségekkel, ahogyan a szerzők írják, „lakótársainkkal”, nem hallgatva el a velük szemben elkövetett hibákat sem. Kiss Gy. Csaba budapesti művelődéstörténész, professor emeritus a műsorban arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1918 előtti történelem nem csak magyar történelem. A Kárpát-medencében nem gondolkodhatunk úgy, hogy csak mi vagyunk! A könyv „utat nyit a szomszéd népek világa felé”, kitér közös hőseinkre, például a Hunyadiakra.