Az előre jelzett eső miatt a szervezők a korábban tervezett szabadtéri helyszín helyett a biztonságot jelentő, fedett lovardába helyezték át a koncertet. Mindkét tér más és más hangulattal várta volna a közönséget. Így a csillagokkal díszített végtelen égbolt varázsa helyett most a klubkoncertekre jellemző közelséget élhették át a rajongók. Habár a nagy tér miatt nélkülözhetetlen volt némi hangosítás, a hangok ezúttal természetesen, torzított gitár nélkül szólaltak meg a nyári éjszakában.
Az est hangulatát előzenekarként a Pataky Gergely által vezetett együttes, az Edda utódjaként is emlegetett Pataky Művek fellépése alapozta meg. A két banda mára már összeszokott csapatként koncertezik együtt, és Pataky Attila fia az est későbbi részében is fontos szerepet töltött be: számos legendás Edda-slágert adtak elő édesapjával közösen.
A bulihangulat már a koncert első pillanatában megszületett. Amint felcsendültek az Elhagyom a várost című sláger első ütemei, a közönség egy emberként fakadt dalra, és a kezdeti lendület tovább fokozódott a második, Minden sarkon álltam már című dalnál. A koncert setlistjén amúgy számos más közismert sláger is szerepelt. Köztük a Gyere, őrült, az Éjjel érkezem, a Kör, az Álmodtam egy világot magamnak, a Mi vagyunk a rock, a Kölyköd voltam és a Szálljunk fel című rockklasszikusok. De néhány zenei csemegének számító, koncerteken ritkábban halható nótát (pl. Mondd, világ, Állj mellém) is előhúzott a tarsolyából a 255 dalt magáénak tudó együttes.
A koncertet a hol szívhez szóló, hol pedig lendületes, a rock hamisítatlan energiáit közvetítő zene mellett azok a pillanatok is emlékezetessé tették, amelyek a zenekar és a közönség közötti őszinte szeretetet érzékeltették.
Ilyen pillanatokban bővelkedett a Hűtlen című dal, amelyet az együttes frontembere a közönség sorai között, a jelenlévőket is megénekeltetve adott elő.
A zeneszámok közötti szünetekben előkerültek a zenész-énekes legendás dzsekijei, amelyeket bemutatva Pataky Attila egy-egy érdekes történetet is megosztott a jelenlévőkkel. Többek között az a mára szimbolikus jelentőségűvé vált Petroff dzseki is feltűnt a színpadon, amelyet a zenész a felelevenített emlékei szerint 1976-ban több mint négyezer forintért vett az Ecseri piacon, és amelyből a gázsit gyűjtögetve később a zenekarból mindenkinek vettek egyet.