A Robert De Niro filmjeit bemutató minitoplistánkon immár a bronzérmes filmmel jelentkezünk. Az ötödik helyet Alan Parker misztikus filmremeke, az Angyalszív (Angel Heart) szerezte meg, a negyedik pozíciót pedig a két nagyágyút, Al Pacinót és Robert De Nirót egyszerre a filmvászonra varázsoló Szemtől szemben (Heat) című mozi érdemelte ki. A bronzérmes film pedig A rettegés foka (Cape Fear) című film lett. Sokan bizonyára felszisszennek, amikor ezt olvassák, de most is azon elvek mentén válogattunk, hogy minél szélesebb merítésben mutassuk be az adott színész művészetét. Ilyen karaktert, egy mindre elszánt, megátalkodott pszichopata gyilkost csak ebben a filmjében alakított Robert De Niro. Méghozzá valami káprázatosan hozta Max Cady velejéig romlott, gonosz figuráját. Ez a mozi De Niro alakítása miatt kihagyhatatlan volt a sorozatunkból.
3. A rettegés foka (1991)
A filmet Robert De Niro szinte állandó partnere, Martin Scorsese rendezte, aki olyan örök érvényű filmeket adott a filmtörténetnek – a teljesség igénye nélkül –, mint az Aljas utcák (Mean Streets, 1973), az Alice már nem lakik itt (Alice Doesn’t Live Here Anymore, 1974), a Taxisofőr (Taxi Driver, 1976), a New York, New York (1977), Az utolsó valcer (The Last Waltz, 1978), a Dühöngő bika (Raging Bull, 1980), A komédia királya (The King of Comedy, 1982), A pénz színe (The Color of Money, 1986), a Krisztus utolsó megkísértése (The Last Temptation of Christ, 1988), a Nagymenők (GoodFellas, 1990), Az ártatlanság kora (The Age of Innocence, 1993), Casino (1995), a New York bandái (Gangs of New York, 2002), A tégla (The Departed, 2006), a Viharsziget (Shutter Island, 2010), A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street, 2013) vagy éppen Az ír (The Irishman) 2019-ből. A forgatókönyvet Wesley Strick készítette, aki olyan filmekben működött közre, mint az Arachnophobia (1990), a Dermesztő szenvedélyek (Final Analysis, 1992), A farkas (Wolf, 1994) vagy éppen Az angyal (The Saint, 1997).
A történet
A krimi-thriller az 1962-es Rettegés foka című film remake-je, és ugyanúgy, mint az eredetinek, ennek a változatnak is az alapjául John D. MacDonald The Executioners című regénye szolgált. A történet tulajdonképpen nagyon egyszerű. Max Cady az őrült, bűnöző kiszabadul a börtönből és bosszút esküszik. Sam Bowden (Nick Nolte) védőügyvéd és családja, felesége, Leigh (Jessica Lange) és lánya, Danielle (Juliette Lewis) lesz az első számú célpontja, azt akarja, hogy az ügyvéd fizessen meg azért, hogy ő ennyit volt kénytelen börtönben ülni. A film nagyon izgalmas és rettegésben is van része bőven a nézőknek. A zárójelenete pedig a filmtörténet egyik legzseniálisabb befejezése. Az újrafilmesítések általában nem szoktak sikerülni, ezt kijelenthetjük, de A rettegés foka esetében ez nem mondható el, sőt! Az eredeti film közel sem ennyire feszült és izgalmas, mint az 1991-es változat. Scorsese szinte játszik az idegeinken, rendkívül jó atmoszférát teremtett.
Robert De Niro vagy Robert Mitchum volt jobb Max Cady?
A szereplőgárda is pazar, de az remek volt az eredeti alkotásban is, hiszen Cadyt a nagyszerű Robert Mitchum, az ügyvédet pedig Gregory Peck játszotta. a rendező azonban húzott egy váratlan, de zseniális dolgot. Az eredeti film két főszereplőjét más-más szerepben, de visszahozta az új verzióban. Így történhetett meg, hogy Gregory Peck Lee Heller szerepében, Robert Mitchum pedig Elgart hadnagyként tűnik fel. Zseniális ötlet és nagyszerű megvalósítás. Jessica Lange és Nick Nolte hozza a szokásos megbízható alakításokat. De ami nagyon meglepett, amikor először láttam a filmet, hogy Juliette Lewis valami egészen káprázatosan alakítja Daniellát, a kíváncsi kamasz lányt. Gyakorlatiag Robert De Niróval ketten elviszik a show-t a többi szereplő elől.
Mint mindig, Robert De Niro most is átlényegült a szerep kedvéért. Max Cady karakterének megformálására is hónapokig készült, jelentős mennyiségű izmot pakolt magára, sőt még a fogorvosnál is otthagyott pár ezer dollárt pusztán azért, hogy elhanyagoltnak tűnjön a fogsora. Szó, ami szó, pazarul sikerült: elképesztően ronda a filmben. De nem elégedett meg a külsőségekkel, beleásta magát a szexuális bűnözők rendőrségi profiljaiba, feltérképezte a motivációikat, próbálta megérteni, hogy mit miért csináltak. Ez a precizitás és művészi átlényegülés meg is látszik a filmen. De Niro gyakorlatilag úgy formálta meg minden idők egyik legundorítóbb antihősét, ha úgy tetszik, főgonoszát, hogy mi, nézők alig várjuk, hogy újra és újra felbukkanjon a vásznon csak azért, hogy retteghessünk tőle.