Az öt legjobb Robert De Niro-film – Angyalszív + videó

Sötét hangulatú kultuszfilm a jó és a rossz örök küzdelméről.

A múlt héten befejeződött filmes időutazásunk Jack Nicholson filmjeit bemutató része. De nem állunk meg, tovább haladunk a színészek és a filmek bemutatásával. Ezúttal egy nagyon régen várt színészóriás, Robert De Niro filmjei kerülnek sorra. Amikor Al Pacino mozijait helyeztük el a mini toplistánkon, sokan érdeklődtek, hogy miért nem a másik nagy hollywoodi legendával, De Niróval folytatjuk a sorozatunkat. Akkor úgy döntöttünk, hogy hagyunk időt a két zseni filmjeinek a bemutatása között, egyrészt mert van átfedés a mozik között, jelesül a Keresztapa (Godfather) be is került az Al Pacinó-s részbe és minden bizonnyal Robert De Niro ötös listájában is szerepelt volna, hiszen az első, legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díját az ebben a filmben alakított Vito Corleone szerepéért kapta, így azonban természetesen már nem fogjuk szerepeltetni Coppola klasszikus gengszterfilmjét. Azonban a De Niro filmjeit bemutató listánkon is szerepet kap majd egy közös filmjük, egyelőre maradjon titok, hogy melyik lesz az az alkotás. Bár nagy mozirajongóknak nem okozunk majd vele meglepetést. 

Fotó: Mafab.hu

Robert De Niro 1943. augusztus 17-én született New Yorkban művészcsaládban. Édesanyja festőművész volt, édesapja pedig a képzőművészet mellett verseket is írt. New York híres Little Italy negyedében nőtt fel. A színészet egész korán érdekelni kezdte, de fiatal korában sokat bandázott és csavargott is. Eleinte off-Broadway darabokban és televíziós reklámokban vállalt szereplést. De már korán kapott jelentős filmszerepeket. A 1970-es években olyan nagy filmekben játszott, mint az Aljas utcák (Mean Streets, 1973), a már említett Keresztapa második része, az 1976-os Taxisofőr (Taxi driver) és a Bertolucci-filmeposz, a XX. század, Gérard Depardieu és Donald Sutherland oldalán, vagy éppen a Szarvasvadász (The Deer Hunter, 1978). A nyolcvanas években folytatódott a sikertörténet, főként Martin Scorsese filmjeiben tündökölt, az 1980-as Dühöngő bika (Raging Bull) című filmért meg is kapta a második, immár a legjobb színésznek járó Oscar-szobrot. De olyan szenzációs filmekben kapott szerepet, mint a Komédia királya (The King of Comedy, 1982), az 1984-es Sergio Leone-klasszikus, a Volt egyszer egy Amerika (C'era una volta in America/Once Upon a Time in America), a Misszió (1986), az Aki legyőzte Al Caponét (The Untouchables, 1987) vagy az Éjszakai rohanás (Midnight Run, 1988), amelyért Golden Globe-díjra jelölték. A kilencvenes évekre is jutott a szenzációs filmszerepekből, alakításokból. Az évtized elején De Niro immár hatodik alkalommal dolgozott Scorsese kezei alatt és a mára a maffiafilmek egyik legendájának számító Nagymenők (Goodfellas) című alkotást tették le az asztalra, ami annak ellenére, hogy hat kategóriában kapott Oscar-jelölést, mindössze egyet tudott díjra váltani.

Ezen kívül azonban még olyan jelentős alkotásokban szerepelt, mint az Ébredések (Awakenings, 1990),  Cape Fear – A rettegés foka (1992) című remake, a Frankenstein (1994), a Casino (1995), Szemtől szemben (1995), a Sylvester Stallone filmjeit bemutató sorozatunkban tárgyalt Copland (1997) és a Ronin (1998). A kétezres években már inkább könnyedebb, gyengébb filmekben szerepelt, említést érdemel a Férfibecsület (Men of Honor, 2000), az Apádra ütök (Meet the Parents, 2000) és a Törvény gyilkosa (Righteous Kill, 2008). A gyengécske filmek közül azonban kiemelkedik a zseniális, szintén Scorsesével 2019-ben készített Az Ír (The Irishman) című rendhagyó módon a Netflix számára készített monumentális alkotás. 1988-ban Tribeca Productions néven saját filmvállalatot hozott létre, amely számos film elkészítését tette lehetővé, melyekben De Niro producerként, rendezőként és színészként is közreműködött. Robert De Niro egy ikon a színészek között. Egy valódi életművel rendelkezik, így bizony feladta a leckét, hogy mely filmjei kerüljenek fel az ötös toplistánkra. Ezért igyekeztünk úgy válogatni, hogy minél színesebb palettán mutassuk be De Niro páratlan pályafutását. Ennek az elképzelésnek a jegyében az ötödik helyet szerzett alkotásnak az Angyalszív (Angel Heart) című filmet választottuk.

5. Angyalszív (1987) 

A misztikus, sötét hangulatú thrillert Alan Parker rendezte, aki olyan jelentős filmeket jegyez, mint a Bugsy Malone (1976), az Éjféli expressz (Midnight Express, 1978), a Hírnév (Fame, 1980), a Pink Floyd: A fal (Pink Floyd The Wall, 1982), a Madárka (Birdy, 1984), a Lángoló Mississippi (Mississippi Burning, 1988), a Promenád a gyönyörbe (The Road to Wellville, 1994), vagy éppen az Evita (1996). A film William Hjortsberg Falling Angel című, 1978-ban megjelent regénye alapján készült. A mozi producerei között megtalálhatjuk Andy Vajnát is. 

Az Angyalszív eleinte nem találta meg az utat a nézők szívéhez, de az évek során igazi kultuszfilm lett belőle. Ezt az elismerést leginkább a misztikus, nyomasztó hangulat és a nagyszerű színészi játék hozta meg Parker filmjének. A történet valóban misztikus, az első pillanattól, az első képkockától kezdve érezhető, hogy nem egyszerű, tucatthrillerrel van dolgunk. Az 1950-es évek első felében játszódik a történet. Harry Angel (Mickey Rourke) magándetektívet egy titokzatos ügyfél, Mr. Louis Cyphre (Robert De Niro) azzal bízza meg, hogy kutassa fel az 1943-ban eltűnt egykori slágerénekest, Johnny Favorite-et. Mr. Cyphre szerint ő és Johnny valaha régen egy szerződést kötöttek, melynek záradéka az énekes halálakor lép érvénybe, ezért tudni szeretné, hogy mi van Favorite-tel. Angel el is kezd nyomozni, de nagyon furcsa, sötét dolgok kísérik az útját. Sorra halnak meg az emberek, akikkel kapcsolatba kerül. Okkultista, vuduszertartások, rituális gyilkosságok, végig pattanásig feszült hangulat és pazar színészi játék kíséri végig a filmet. Érzi, tudja a néző, hogy valami nagy titok húzódik meg a misztikus, sötét események hátterében és ezért tudja a mozi a figyelmet az első perctől az utolsóig megtartani. Mickey Rourke pályafutása csúcsán volt ekkor, szinte minden jól állt neki, ez a flegma, cinikus, de ugyanakkor nagyon emberi szerep is. A beszédes nevű Louis Cyphre szerepében Robert De Niro parádézik. Rémisztő, félelmetes, ahogy az illik is Luciferhez. Mindig izgalmas, ha egy színész a gonoszt testesíti meg, főként ha magát az ördögöt kell életre kelteni a vásznon. Robert De Nirónak ez káprázatosan sikerült, ugyanúgy, mint Al Pacinónak az Ördög ügyvédjében. 

Az Angyalszív egyik nagy erénye a lenyűgöző képi világ, ami Michael Seresin operatőr munkája. Parker a film noir stílusát akarta felidézni, ám forgalmazási okokból túl kockázatos lett volna fekete-fehérben forgatni. A kívánt hatást ezért azzal érték el, hogy számos jelenetben fekete-fehér szűrőt tettek a kamera elé, amitől az egész film sejtelmes, hátborzongató hangulatú lett. A filmzene is nagyszerűen harmonizál a történettel, a New Orleans-i blues, a gospelbetétek mind mind hozzájárulnak ahhoz, hogy életre keljen a mozi. Érdekességek a filmmel kapcsolatban: Szophoklész Oidipusz király című antik tragédiájából származik az az idézet, melyet a film végén Louis Cyphre mond Angelnek:  „Mily rettenetes a tudás. ha nincs hasznára a birtokosának”. Alan Parker a mozi DVD-változatának rendezői kommentárjában elmondja, hogy Angel és Cyphre első közös jelenetének felvételekor Mickey Rourke és Robert De Niro improvizációi teljesen átszabták az eredeti forgatókönyvet. 

Az Angyalszív egy nagyon érdekes, remek film. Magyarországon kevésbé ismert, ezért remélem, hogy ezzel a rövid ajánlóval sikerült felkelteni sok mozirajongó érdeklődését Alan Parker filmje iránt. Sorozatunkban az ötödik helyig jutott Robert De Niro talán egyik legérdekesebb szerepe.

Idővonal: Az Angyalszív című filmet 1987-ben mutatták be, amikor  a  Német Szövetségi Köztársaság parlamentje hivatalosan támogatta azt a javaslatot, amely az Európában telepített közepes hatótávolságú (INF) és a rövidebb hatótávolságú (SRINF) rakéták felszámolását irányozza elő. Egy háromnapos washingtoni csúcstalálkozó után Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet vezető ígéretet tett a hadászati fegyverek jelentős csökkentésére, és utasítja a genfi tárgyalókat, hogy fogalmazzanak meg egy megállapodást az 1972. évi ABM (SALT) megállapodással összhangban. A Nyugat-európai Unió külügy- és védelmi miniszterei elfogadták az Európai Biztonság Érdekeinek Platformját, az Észak-atlanti Tanács rendkívüli ülése után Lord Carrington, a NATO főtitkára felajánlotta jószolgálatait a Görögország és Törökország között az Égei-tengerrel kapcsolatban kirobbant vita megoldásának elősegítésére, megalakult a  Magyar Demokrata Fórum (MDF) Lakitelken. Paskai Lászlót II. János Pál pápa esztergomi érsekké nevezte ki. Megszületett a Föld ötmilliárdodik lakója Zágrábban és a Procidis kiadó által, Albert Barillé rendezésében napvilágot látott az Egyszer volt, hol nem volt... az Élet című rajzfilmsorozat. (Wikipédia)

Jövő héten a Robert De Niro filmjeit bemutató sorozatunkban a negyedik helyezést elért filmmel érkezünk.

Borítókép: Louis Cyphre (Robert De Niro) a film egyik ikonikus jelenetében (Fotó: Mafab.hu)