Mindkét alkalommal megtelt a nézőtér, ahogy Boka Gábor előadóművész és rendező képmutogató vásári komédiájának közönsége is elfoglalta helyét a szaporcai Eperfa Tájház előtt elhelyezett bálákon. Besenczi Árpád bravúros színészi teljesítménnyel egyik szerepből a másikba ugrálva egymaga keltette életre a vidéki kocsmák ma is felismerhető, jellegzetes karaktereit, köztük Fejenagyot, a falu kovácsát, Haranglábot, a „fondor lelkületű egyházfit” és a cseppet sem szende kocsmárosnét, „szemérmetes” Erzsókot és az ő 55 éves bájait. Az egyes szereplőket nemcsak a rájuk jellemző hangszín, hanem egy-egy sajátos, könnyen beazonosítható mozdulat és hanghatás is elkülöníthetővé tett. Az olykor sodró hévvel előadott történetből áradó parodisztikus humor és a szereplők – akiknek emberi gyarlóságaira a mai világban körbetekintve, sőt olykor önmagunkba tekintve is könnyen rálelünk – még közel 170 évvel a mű 1844-es születése után is hamar elbűvölték a közönséget.
A produkciót a zenei betétek tették teljessé, de még jelentősebb szerepet játszottak a cselekményben elmesélt történéseket kiegészítő, humorforrásként szolgáló hanghatások.
Az egyszerű, mégis praktikus, gyakran kellékként is funkcionáló díszlet remekül egészítette ki a rendhagyó irodalomórának vagy szórakoztató pódiumestnek egyaránt tekinthető produkciót, amely után a művész néhány személyes emlékét is megosztotta lapunkkal. – 1983-ban voltam katona Zalaegerszegen, és a társaimmal rockmusicalt készítettünk A helység kalapácsából, amiben én Erzsókot játszottam. 1988-ban aztán egyszemélyes előadásként dolgoztam fel a darabot, akkor még a most hallható effektek nélkül. Ezt az előadást dolgoztuk át egy barátommal, így született meg ez a verzió, amelyet a kis falvak művelődési házai mellett egyebek közt Marosvásárhelyen, sőt Oslóban is előadtunk már – mondta Besenczi Árpád.
A Bőköz fesztivál részeként a legendás eposzparódia egy másik változatát is megtekinthette a közönség: Boka Gábor előadóművész, cirkusz- és színházigazgató képmutogatós vásári komédiaként állította színpadra a történetet.
A fesztivál látogatói már a korábbi években is találkozhattak a komédiással, aki János vitéz és Toldi Miklós fatáblákon illusztrált történeteit keltette életre. Idén azonban nem egyedüli mesélőként, hanem a helyi „alkalmi művészekből” alakult Eperfa Egyesület segítségével, a Tenkes zenekar zenészeinek közreműködésével idézte meg Petőfi Sándor komikus eposzát.
A szaporcai Eperfa Tájház előtti téren felállított, ponyva alatt elhelyezett bálákon és padokon helyet foglaló közönség – amelynek tagjai között unokáktól nagyszülőkig minden generáció képviseltette magát – egyfajta időutazásnak lehetett részese.
Mintha a színház gyökereit jelentő régi vásári komédiák elevenedtek volna meg azon a délutánon. Valószínűleg többünkben felmerült a gondolat, hogy mennyire jól illik ez a műfaj Petőfihez, aki egykor szerzőként, sőt színészként is közreműködött vándorszínházi társulatok produkcióiban. A Boka Gábor és az Eperfa Tájház működtetőiből alakult alkalmi társulat ezeket az időket keltette életre produkciójával, amely – amint azt az előadás után az előadóművész lapunknak elmondta – a begyakorolt panelek mellett számtalan improvizációt is magában rejtett. A helyi csapattal, akik az általa elmesélt történet jeleneteit olykor mozgással, máskor humoros és kifejező életképekkel illusztrálták, mindössze két órát próbáltak közösen. A produkción mindez nem érződött: összeszokott csapatként álltak a színpadon, és meghozták a jelenlévők kedvét ahhoz, amit Boka Gábor az előadás végén tanulságként így fogalmazott meg: „Olvasson mindenki Petőfit!”
