Az írásokból szenvedélyes, szellemes, olykor szabadszájú és a káromkodásoktól sem tartózkodó fiatalember alakja rajzolódik ki, ma is élővé téve Petőfi portréját, és olykor új jelentésekkel gazdagítva a már jól ismert lírai műveit is. Kedvcsinálóképpen néhány gyöngyszem az említett írásokból:
Szerelmetes fa-Jankóm! Leveledet kapám (és ásóm!). Nagyon szép Tőled, hogy olyan hosszan írsz, ezután is úgy tégy, de tőlem ezt ne kívánd viszont, a világért se…
(Arany Jánosnak, Koltó, sept 17. 1847.)
„Voltál-e már Debrecenben, barátom?… Itt ha vesznek is könyvet, tán csak azért veszik, hogy bele szalonnát takarjanak” (Úti levelek Kerényi Frigyeshez, 3. levél)
„Ezen uraknak a magyar rímről és mértékről fogalmok sincs. Ők a magyar versekben latin metrumot és német kádenciát keresnek…” (Előszó az Összes költeményekhez, részlet)
„Hanem azt koránse várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy Ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok.
Március 15-kéig az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyaalázatosságu ország volt…
(részlet A kis-kunokhoz című röplapból, 1848. június 1.)
94. Ünnepi Könyvhét
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!