A népi építészetről szóló konferenciát nyitottak meg Budapesten

Mintegy félszáz vendég jelenlétében zajlott le a Népi/vernakuláris építészet: a hagyományoktól a jövőig című nemzetközi konferencia megnyitója vasárnap a budapesti Walter Rózsi-villában. Az öt kontinens szakembereit felvonultató rendezvény az MTA VEAB Népi Építészeti Munkabizottság, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet és a Szimmetria Alapítvány közös szervezésében valósul meg.

Fotó: MSE

A népi építészet múltja, jelene és jövője

Augusztus 27–30. között rendezik meg a Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 program keretében megvalósuló Népi/vernakuláris építészet: a hagyományoktól a jövőig című nemzetközi konferenciát, amelynek fókuszában a népi/vernakuláris építészet és a professzionális építészet párbeszéde áll. 

Az évszázadok alatt kikristályosodott hagyományos formakincs és technológiák mellett az újrahasznosítás, az energiatakarékosság igénye is természetszerűleg jellemzi a népi építészetet; azonban a kortárs építészetben is egyre fontosabb a fenntarthatóság és a regionális arculat, a „hely szelleméhez” való kapcsolódás.  

A budapesti megnyitóra és az azt követő szakmai programokra öt kontinens szakemberi érkeztek hazánkba. A részt vevő vendégek a vasárnapi megnyitó előtt vezetett épületbejáráson ismerhették meg  otthont adó budapesti Walter Rózsi-villát és egykori lakóinak történetét, az MMA Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ jóvoltából.

Csáji László Koppány: A népi építészet egy évszázadok és -ezredek alatt érlelődő tudás (Fotó: Kecskés Noémi/MMA MMKI)

Fontos a párbeszéd 

Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMKI) részéről Csáji László Koppány, az intézet igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy a népi építészet nem omladozó, avítt épületek sokasága, hanem egy évszázadok, évezredek alatt érlelődő tudás az elérhető anyagok természetéről, a családról és a településről, az épület funkcióiról és a benne élők értékrendjéről. 

Korántsem változatlan ez a tudás, ezért hangsúlyozta a népi és a professzionális építészet kölcsönhatását és párbeszédének fontosságát. 

Nagy Dénes, az MTA VEAB Népi Építészeti Bizottságának elnöke emlékeztetett arra, hogy hazánk számos olyan tehetséget adott a világnak, akik aztán e téma nemzetközileg is elismert szaktekintélyeivé váltak. A szakmai fejlődés alapjaként a tudásmegosztást jelölte meg, és reményét fejezte ki, hogy a megrendezendő konferencia szakmailag inspiráló és előremutató beszélgetéseket segít majd elő. 

A program az ausztrál építész, Anthony Gall, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának dékánja, valamint Wesselényi-Garay Andor építész, az MMA MMKI tudományos főmunkatársának plenáris előadásaival folytatódott. 

Gall az erdélyi építészet egyik legmeghatározóbb alakjának, Kós Károlynak a regionális építészeten túl a helyi magyar közösségekre, kultúrára gyakorolt, máig érezhető hatását elemezte. 

Előadásban részletesen ismertette Kós Károly szakmai életútját, és a népi építészethez fűződő viszonyát az építész kézzel rajzolt épületterveit felhasználva. Rámutatott életművének és Erdély XX. századi történelmének összefüggéseire, illetve arra, hogy Kós tradíciókon alapuló épületei, hagyományos falusi környezetbe ágyazott írásai segíthették az erdélyi magyarságot identitásának megőrzésében.
Wesselényi-Garay Andor a csűr mint épülettípus építészetet inspiráló szerepéről beszélt, székelyföldi példákkal illusztrálva gondolatmenetét. Kiemelte, hogy a kortárs ökoregionális építészet azért különösen izgalmas, mert mind a magyarországi, mind az erdélyi építészeti hagyományoktól függetlenül jött létre, és mindezzel együtt lokálisan is általánosan elismert irányzattá nőtte ki magát, első példái pedig jól elkülöníthetőek. Kitért arra, hogy az építészeknek időbe telt, míg felismerték a csűr jelentőségét, illetve azt, hogy jellemzői egybevágnak a kortárs építészet legfrissebb irányzatainak elképzeléseivel, ezért az épülettípus remek forrásként szolgál a jelen szakembereinek, amit több példával is illusztrált.

Népi vagy vernakuláris? – Az eltérő szóhasználat nyomába eredtek a kerekasztal-beszélgetés résztvevői

A köszöntőbeszédeket és a plenáris előadásokat Erdő Zoltán Erdélyi Magyar Örökség díjas tárogatóművész zenei előadása keretezte, amelyben a hungarikumnak számító hangszeren többek között kuruc dalok, a Vietorisz-kódexből származó XVII. századi tánczenék és – igazi kuriózumként – egy finn népdal csendült fel.

A plenáris előadások után egy, a vernakuláris építészettel foglalkozó tudományos társaságok története szempontjából újszerű kerekasztal-beszélgetés vette kezdetét. A résztvevők Elaine Jackson-Retondo, az amerikai egyesült államokbeli Vernacular Architecture Forum elnöke, Adrian Green, a nagy-britanniai Vernacular Architecture Group elnöke, Howard Davis, az előkészületben lévő, Vernacular Architecture: Critical and Primary Sources című, többkötetes tudományos mű szerkesztője, valamint Nobuo Mishima, a japán Saga Egyetem építészprofesszora voltak. A beszélgetést Nagy Dénes moderálta. A kerekasztal azért volt egyedülálló, mert az említett szervezetek képviselőinek többsége eddig nem ismerte egymást, és nem jött létre köztük ilyen széles körű eszmecsere. A résztvevők bemutatták az általuk képviselt társaságok törekvéseit, és megvitatták a szóhasználatban (vernakuláris – népi) mutatkozó különbségeket, illetve a jövőbeli együttműködések is szóba kerültek.

Borítókép: Kerekasztal-beszélgetés a Népi/vernakuláris építészet: a hagyományoktól a jövőig című nemzetközi konferencia vasárnapi megnyitóján (Fotó: Kecskés Noémi/MMA MMKI)