Kosztolányi Dezső így fogalmazta meg Goldoni személyének és műveinek irodalomtörténeti jelentőségét:
„Íme, egy jó megfigyelő, aki huncutul összecsippentett, éles szemével mindent lát, az otromba és piszkos csőcseléket éppúgy, mint a finomkodó és romlott nemesurakat, de nem mond ki mindent. Gúnyosra fodorodó, elmés ajkán látni, hogy sok titkot a bögyében tart. Bölcs ember. Tudja, ha a nobilékkel összetűzne, könnyen leüthetnék okos fejét, mely pedig oly élvezettel ül kissé kövérkés nyakán. Azzal a bottal, mely kezében van, csak sétál. Komolyan nem igen ver meg vele senkit.
Legföljebb megfenyegeti azt, akit lehet. Nem is bot ez. Csak afféle sétapálca. Mégis forradalmár ez a kedélyes, derült bácsi: egy színpadi zendülő, egy drámai előfutár, aki elsőként szakít a commedia dell’ arte hagyományaival, a maszkok alá csínján odacsempészi a népet, a gondolásokat, a halszagú kofákat, a hetrefüles inasokat, akik a mindennapi élet nyelvét beszélik, s fölszabadítja őket, polgárjogot ad nekik, minekelőtte elkövetkezik a forradalom.”
Borítókép: Mirandolina megtöri Ripafratta lovag ellenállását ( Fotó: Dohi Gabi)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!