Idén nyáron Taliándörögdön mutatták be nagy sikerrel az Art-Színtér és a Művészetek Völgye közös produkcióját, a Mirandolinát. 1752-ben írta Velencében az akkor már jelentős irodalmi munkásságra visszatekintő Carlo Goldoni ezt a fanyar komédiát. A darab Mirandolina fogadójának erotikus világáról, a csábos, mégis megközelíthetetlen úrnőjéről, a körülötte lihegő férfivendégekről szól és az egyetlen férfiról, aki egy darabig ellenáll neki, de a darab végén minden sorstársánál nagyobbat bukik.
Mirandolina a női önállóság megtestesítője
Goldoni mester színműve lassan háromszáz éve állítja elénk a történetben ábrázolt sajátos férfi-nő viszonyt, amely már saját korában is modernnek számított, hiszen a fogadó tulajdonosa a női önállóság megtestesítője. A klasszikus szövegbe ágyazott poénok, a napjainkra jellemző kiszólások, a betétdalok XXI. századivá változtatják a történetet, hiszen a mondanivaló a ma emberéhez is szól. Plátói szerelem, képmutatás, nőgyűlölet és kibogozhatatlan szerelmi viszonyok, amelyeken jókat nevetünk, bár érezzük néhány helyzet tragikumát is.
Szulák Andrea kiválóan alakítja az igazi nőt, akiről sokszor nehéz eldönteni, mikor játszik és mikor őszinte, mikor mutatja az igazi arcát, és mikor veti be tudatosan a női fegyvereit. – Elég rég vagyok már a pályán ahhoz, hogy azok, akik bennem gondolkodnak, tudják, milyen szerepek valók nekem – nyilatkozta korábban a produkció kapcsán Szulák Andrea.
Én pedig elég nyitott vagyok, hogy elhiggyem nekik, és belevágjak az általuk kínált kalandokba. Aztán mindig munka közben, folyamatában válaszolom meg magamnak a kérdést, mit kell tennem, hogy meg is feleljek az elvárásnak, a megelőlegezett bizalomnak
– mondta a színésznő. Mirandolina kegyeiért versengenek a különböző rendű és rangú férfiak, mint a vagyonát vesztett őrgróf, Forlipopoli (Laki Péter) vagy a rangját pénzen vásárló, dúsgazdag Albafiorita gróf (Kautzky Armand), sőt a fogadó pincére, Fabrizio (Fecske Dávid) is. Forlipopoli márki és Albafiorita gróf rivalizálása rendkívül szórakoztató jeleneteket eredményez, a színészek sziporkáznak szerepükben. A fogadóba aztán megérkezik a nőgyűlölő lovag, akit zseniálisan alakít Szemenyei János. Ripafratta lovag azt hangsúlyozza, hogy egy jó vadászkutyát többre becsül egy nőnél. Mirandolina elhatározza, hogy megtöri Ripafratta lovag konok ellenállását, bevetve minden női praktikát, még a fogadóba betérő színésznőket (Kisfaludy Zsófia és Marjai Virág) is beszervezi a siker érdekében.
Kosztolányi Dezső így fogalmazta meg Goldoni személyének és műveinek irodalomtörténeti jelentőségét:
„Íme, egy jó megfigyelő, aki huncutul összecsippentett, éles szemével mindent lát, az otromba és piszkos csőcseléket éppúgy, mint a finomkodó és romlott nemesurakat, de nem mond ki mindent. Gúnyosra fodorodó, elmés ajkán látni, hogy sok titkot a bögyében tart. Bölcs ember. Tudja, ha a nobilékkel összetűzne, könnyen leüthetnék okos fejét, mely pedig oly élvezettel ül kissé kövérkés nyakán. Azzal a bottal, mely kezében van, csak sétál. Komolyan nem igen ver meg vele senkit.
Legföljebb megfenyegeti azt, akit lehet. Nem is bot ez. Csak afféle sétapálca. Mégis forradalmár ez a kedélyes, derült bácsi: egy színpadi zendülő, egy drámai előfutár, aki elsőként szakít a commedia dell’ arte hagyományaival, a maszkok alá csínján odacsempészi a népet, a gondolásokat, a halszagú kofákat, a hetrefüles inasokat, akik a mindennapi élet nyelvét beszélik, s fölszabadítja őket, polgárjogot ad nekik, minekelőtte elkövetkezik a forradalom.”
Borítókép: Mirandolina megtöri Ripafratta lovag ellenállását ( Fotó: Dohi Gabi)
