Tanárként szerette meg igazán Az ember tragédiáját (röviden: Tragédia), amikor pályakezdődként az édesapja által alapított középiskolában oktatta a diákokat. – Nem azt akartam bizonyítani nekik, hogy ez egy remekmű, hanem azt, hogy ezt élvezni lehet, és ezért érdemes megdolgozni – mondta Vidnyánszky Attila a Magyar Nyelvőr folyóiratnak adott interjúban. A Nemzeti Színház vezetője később számos alkalommal, több különböző helyszínen színre vitte már Madách Imre fő művét.
A Tragédia kimeríthetetlen gondolati univerzum. Olyan mű, amellyel egy életen át lehet foglalkozni, mert mindig új és új arcát mutatja, attól függően, hogy mikor, mely életkorodban és milyen »állapotban« foglalkozol vele, hol tartasz a hit kérdésében, mindig rezonál a mű a világ aktuális helyzetére és így tovább
– fogalmazott Vidnyánszky Attila.
A monumentális mű megrendezése óriási feladat, a direktor szerint azonban a szerző eredeti mondanivalóját soha nem szabad felhasználni más üzenetek közvetítésére:
Nem hamisíthatom meg a szerzői szándékot, a mondanivalót. A mű nem lehet ürügy valami másra, akkor egy másik darabot kell választani.
Ahhoz viszont, hogy a Tragédia előadható legyen, meg kell húzni, vagyis rövidíteni kell, ugyanakkor, mint mondja, egyre komolyabban foglalkoztatja egy olyan rendezés gondolata, amikor a Madách-mű minden sora elhangzik. – Meggyőződésem, hogy létezik a Tragédiának a húzott verziók mellett egy másfajta mesélési módja és történetkezelése, a jellemábrázolásnak más útja, mint amivel én is kísérletezek. Nem hagy nyugodni a gondolat, miként volna megvalósítható, hogy ez a roppant mű a maga teljességében hasson – mondta.
A klasszikusok nyelvezetéről Vidnyánszky Attila azt vallja, a régiesség fontos kérdés és valóságos probléma a színházban és az iskolában is.
A Tragédia, a Csongor és Tünde vagy a Bánk bán költői nyelvének átírása nem az én utam, nem izgat a régi szövegek mai nyelvre igazítása, hogy ezzel hozzuk közelebb a drámát a nézőhöz. Félreértés ne essék, nem zavar, ha valaki jó színvonalon ilyesmit csinál, de én másként gondolkozom erről. Katona, Madách, Vörösmarty művei a maguk eredetiségükben a mi kincseink
– jelentette ki.
Vidnyánszky Attila szerint fontos, hogy a tanárok is elfogadják, egy előadás nem tankönyvi illusztráció, hanem az eredeti mű adaptációja, nem annak szolgai eljátszása. Mint mondja, arról is lehet magyarórán beszélgetni, hogy mi az irodalmi mű és annak színpadi változata között a különbség, egy drámaszövegből miként lesz jelenet.
Számomra persze az előadás a lényeg, és az a tét, hogy az én rendezői ötleteim és a színészek játéka megragadja-e a közönség figyelmét, és tudunk-e hatni a nézők szívére, lelkére is
– fogalmazott a direktor.
Borítókép: Vidnyánszky Attila (Fotó: Éberling András)
