Mohos Zsófia új albuma a népviseletbe bújtatott lelkekről mesél

A múlt és a tradíciók egy csodás szeletét igyekszik átmenteni a jövőnek Mohos Zsófia fotográfus Görbeország elnevezésű dokumentarista sorozatával, amelynek központjában az eltűnőben lévő paraszti világ, a népviselet, a palóc kultúra áll. A közösségi médiában óriási sikerrel pörgő fotósorozatot immár album formájában is a kezünkbe vehetjük Lélekjelenlét címmel, amelyben a képekhez kedves történetek és novellák is társulnak. A 2022-es Highlights of Hungary közönségkedvencével, az MMA-ösztöndíjas Mohos Zsófiával a megkapó kötet okán merültünk el a múltmentés csodálatos világában.

A népviselet kifejezi az az ősök tiszteletét (Fotók: Mohos Zsófia)

A Görbeország kifejezést Mikszáth Kálmántól kölcsönözte az alkotó, ő nevezte így szülőföldjét, Palócföldet, a vidéket, ahol nemcsak őrzik, hanem meg is élik az eltűnőben lévő hagyományokat. – A frissen megjelenő albumom címe, a Lélekjelenlét kettős jelentést hordoz. 

Szerettem volna kifejezni, hogy a népviselet és a hagyományok nagyon mély belső tartalmakból gyökereznek, nevezhetjük az emberi lélek megnyilvánulásának.

A jelenlét pedig kifejezi az én belevonódásomat ebbe az egész történetben, mivel Rimócon és Kupuszinán töltött három évem alatt úgy befogadott a falu, mintha mindig is közéjük tartoztam volna. Sok fogadott nagymamám lett, és én vagyok az ő Zsófijuk. 

A fotós új albuma a Lélekjelenlét címet kapta (Fotó: Gyetvai Gergely)

Rimóc és Kupuszina kapcsán különös kérdés merült fel benne: vajon az egymástól majd négyszáz kilométerre fekvő települések lakói között létezik még kapocs palócságuk okán? – Felfedeztem, hogy vannak, akik ismerik egymást a két faluból, mert 

amikor a kupusziniak elkezdték kutatni a falu gyökereiket a 90-es évek után, akkor teljesen véletlenül Rimócra keveredtek.

A sorozatom indításakor tudtam, hogy a két falu lakosságszáma, összetétele, a hagyományokhoz fűződő kapcsolata hasonló, de a legfontosabb, hogy mindkét helyen vannak fiatalok, akik megélik a tradíciókat, generációról generációra száll a tudás mai napig. 

A gyönyörű Máriás lányok (Fotók: Mohos Zsófia)

Ezzel a mondattal azokhoz a felvételekhez kanyarodtunk, amelyek a kedvenceim, ugyanis ezek a Máriás lányokról mesélnek, de kik is ők? – Laczkó Ferenc rimóci lakost az 1956-os forradalom után elhurcolták, ám amikor hazakerült, a „Könnyek Anyja” Mária-szobrot ajándékozta a községnek, ezzel fejezte háláját Szűz Máriának a megmenekülésért. Akkor fiatalokból megalakult a Könnyek Anyja Máriás csoport, amely ápolja a Mária-kultuszt. 

Ezek a lányok, asszonyok nem egy előadás vagy néptáncbemutató kedvéért öltöznek be, hanem a szokás »diktálja« ezt.

Nekik ez nagy elköteleződést jelent, mert nyaranta szinte minden hétvégén felöltik ezeket a nem túl kényelmes, de annál gyönyörűbb ruhákat egy-egy búcsú kedvéért. Szerintem nekik fontos visszajelzés, hogy engem kívülállóként mennyire elbűvölt a település, a hozzátartozó tradíciók, általam egy kicsit másképp láthatják a szülőfalujukat. 

Rimócon volt az ország első Nógrád vármegyei viseletes bálja (Fotók: Mohos Zsófia)

Mohos Zsófia olyannyira elkötelezettje a hagyományápolásnak, hogy az ő ötlete nyomán született meg októberben az első Nógrád vármegyei viseletes bál. A rendezvény célja egyfajta közösségépítés volt, a szervezők szerették volna, hogy a viseletbe öltözött emberek ne csak egyházi ünnepeken találkozzanak, hanem szórakozás esetén is. – Szerintem a népviselet nagyon erősen kifejezi az ősök tiszteletét, a múlthoz való ragaszkodást, de jelképezi a közösséghez tartozást. Amikor felveszem a saját rimóci viseletemet, akkor én is megélem azt, hogy rimóci vagyok. Az embernek fontos alapvonása, hogy keresi a valahová tartozás érzését.  

Úgy látom, a hagyományok éltetése nagyon jó módja annak, hogy megéljük ezt

– fogalmaz Mohos Zsófia. Így nem csoda, hogy a fotográfus nem engedi el a projektet, mivel úgy tervezi, akár évtizedekig is követni fogja például a máriás lányok ténykedését.

Borítókép: Mohos Zsófia a rimóci népviseletben (Fotó: Mohos Zsófia)