Kislányként én is sok időt töltöttem falun a nagyszüleimnél. Tisztán emlékszem azokra langyos nyári estékre, amikor nagyimmal és dédimmel kint ültünk a verandán, és kukoricát morzsoltunk, vagy amikor elmentem a szomszédba tejért, miután behajtották a teheneket. Ott persze fejés közben Annus nénivel minden alkalommal gyermeki lelkemhez mérten mély beszélgetésbe elegyedtem. Ezek a pillanatok a mai napig mélyen a szívemben laknak, így nem csodálom, hogy Mohos Zsófia egész életére is kihat az a sok-sok kedves emlék, amelyet Kisecseten élt át a nagymamájánál. – A mamámnál töltött időről a béke szó jut eszembe. Neki egy klasszikus parasztháza van, amelybe a mai napig nincs bevezetve a víz, a gáz. Már gyermekkoromban is nagyon élveztem a lelassult, modernitástól elzárt világot. A mai napig, ha sok a városi sürgés-forgás, csak ez a falusi közeg tud megnyugtatni. Itt életre szóló barátságokat kötöttem, nemcsak gyerekekkel, hanem az idősekkel is. Így alakult, hogy az első barátom Zsuzsika néni lett, egy népviseletes, bő szoknyás asszony. Az első képeimet tizenhárom-tizennégy éves koromban róla készítettem. Azóta is úgy dolgozom, hogy az első találkozáskor még nem fotózok, csak kérdezgetem őket. A második-harmadik alkalommal veszem elő a masinámat, amikor van már egyfajta bizalmuk irántam.

A fotográfus hangsúlyozta, két fontos dolgot tanulhatunk az idősebb generációtól. – Az egyik az emberi tempóban élt élet: valahogy ők annyira a jelenben tudnak létezni, annak örülnek ami van, és abból próbálják kihozni a legjobbat. A másik talán a természet körforgása, beléjük van kódolva, hogy tavasszal menni kell művelni a kertet.
Nagyon emberi, hogy így kapcsolódnak a természettel, illetve a munkát az életük szerethető részének tekintik, nem pedig szükséges rosszként végzik.
– Nagyon sok élettörténetet hallgattam végig, és ezekben rossz dolgokról is szó esik. Viszont bámulatos számomra, hogy egy kilencvenéves asszony tud mosolyogni, annak ellenére, hogy eltemette már a férjét vagy a gyermekét. Eleve úgy érzem, hogy ők természetesebben állnak az elmúláshoz. A halál nem tabu náluk, szerintük aki megszületett, az meg is hal.