Ryan Lane-nel a Kultúra.hu készített interjút, amelyben életéről és a munkásságáról beszélt, ami nemcsak Magyarországra csalta, hanem itt is marasztalta. A fiatal amerikai elárulta, hogy hároméves kora óta sok időt tölt a számítógép előtt, ezért nem volt meglepő, hogy eredetileg a szoftverfejlesztésbe vágta a fejszéjét.
Tudatosan készült az informatika területére, ezért elnyomta a humán és a kreatív oldalát, mindazt amelyet viszont éppen Magyarországon volt képes kibontakozni.
Ryan Magyarországra megy
A szárnyait bontogató művész arról is mesélt, hogy az induláskor sokat jelentett neki az, hogy fiatalon lehetősége volt sokat utazni. Eleinte az Amerikai Egyesült Államokon belül, majd egyetemistaként Dél-Amerika és a Európa számos országába juthatott el. Mindezek a kirándulások sorsfordító jelentőségek voltak: nemcsak ösztönözték, de feltárták a világ egy olyan ismeretlen oldalát, amelyet az Egyesült Államokban nem tapasztalhatott meg. Meghatározónak tartja az akkor szerzett kapcsolatait, amelyek megerősítették abban a hitében, hogy máshogyan is lehet élni, nem csak úgy, ahogyan Amerikában tapasztalta.
Ryan Lane elsőként Flinn-ösztöndíjjal érkezett Magyarországra. A háromhetesre tervezett kiruccanásból azonban hamar kiderült, hogy sokkal több lesz.
Már az első tíz percben, amikor Magyarországra érkezésem után a repülőtérről Budapest felé haladtunk, sokkal jobban önmagamnak éreztem magam, mint valaha. Ez az érzés később csak erősödött – olyannyira, hogy végül az egész jövőképem átíródott
– emlékezett vissza Lane, aki immáron több mint tíz éve él hazánkban. Elárulta azt is, hogy nagyon könnyen be tudott beilleszkedni a magyar hétköznapokba. Azt tapasztalta meg, hogy a szabadság jelen van a magyar mentalitásban, és széles látókör, sokoldalúság jellemzi s magyar tehetségeket.
Az amerikaiak kiválóak korábban elképzelhetetlen megoldások megfogalmazásában és megvalósításában. A magyarok viszont képesek nagyszerűen (és sokszor szépen) szembesülni az élet legsötétebb, legnehezebb részeivel, és többé-kevésbé túl is élni őket
– írta le benyomásait a műfordító, aki azt is elárulta, hogy 2011-ben Kállay Gézától hallotta az első magyar verset, aki Ady Endrétől A fekete zongorát mondta. Mindez óriási hatással volt rá, nemcsak első hallásra beleszeretett a nyelvbe, de elhatározta azt is, hogy műfordító lesz.
