Fotók mutatják meg egy-egy pillanatképen egy immár hatszáz éves város arcait, olyan különös és jelképes figurákkal, mint az egyszarvú, amelynek kortárs szobra a villamosmegálló mellett rohan elénk a semmiből vagy a város szülöttét, Arthur Rubinstein zongoraművészt ábrázoló, színpompás és csupa játék falfestmény.
De az építészeti szempontból is egyedi város a sokféleség vagy épp a meghökkentő játékosság mellett a megújulást is jelképezi: ezt mutatja meg a valamikori vodkalepárló épületének látványosan kivilágított, életre keltett helyszíne, Monopolis vagy éppen a bevásárlóközponttá alakított Manufaktura. Talán az idehaza is sokat látott, ismerős XIX. századi építészet vonzza majd az ide látogató magyarokat, de lehet, hogy a Bárány Róbert utazó műsorvezető-filmkészítő által megmutatott, nyolcvanas éveket idéző egyedi üzletbejáratok, a kis utcák varázsa hat majd ránk, ha úti célnak választjuk Łódźot.
A december 14-i, különleges megnyitón Farkas Melinda a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet igazgatója, illetve Dominika Teske, a Lengyel Intézet igazgatója közösen köszöntötte a megjelenteket. Az egyébként nyolc év után, idén júniusban újranyitott lengyel turisztikai képviselet vezetője, Farkas Melinda – aki a Debreceni Egyetem lengyel szakán végzett, ugyanitt több évig tanított is – most is arra törekszik, hogy a Lengyelországba utazó magyarok ne csak a már tipikusnak mondható helyszíneket keressék fel, azaz Krakkót, Varsót, Auschwitzot vagy éppen Zakopanét, hanem például ismerjék meg Łódź városát is.
Van egy lengyel mondás, amely valóban újra érvényesnek tűnik a várost ismertető kiállítást és a néhány perces, narráció kísérte filmet látva: Krakkó a múlt, Varsó a jelen és Łódź a jövő. Ami ezt igazolja, az mindenképpen az a történelmi tény, hogy számtalan nemzetiség élt együtt itt már békésen a második világháborúig. A XIX. századi virágkor a városon keresztül folyó vizeknek, így az ide települő textiliparnak volt köszönhető, azaz három gyáriparosnak, Izrael Poznańskinak, Henryk Grohmannak és Karl Wilhelm Scheiblernek. A 20. század elején már egész Európa textilipari centruma volt ez a város, minderről gazdag és különleges kiállítást is láthatunk az ottani Központi Textilmúzeumban. És bár a világégés tragédiái nem kímélték, ahogyan erről a Túlélők parkja vagy a Radegast emlékhely is tanúskodik, 1948 után a lengyel filmgyártásnak köszönhetően (Színház- és Filmakadémia), újra pezseg az élet Lengyelország földrajzi közepén. Łódź 2017-ben felkerült az UNESCO kreatív városok hálózata csoportjába is mint a film városa.
A kultúra térképére azonban hét egyeteme és harminc kutatóintézete is felteszi Łódźot, valamint a világhíres rendezők, például Andrzej Vajda vagy Roman Polanski. A nagy művészekkel egyébként a leghosszabb európai sétálóutcán, azaz az öt kilométer hosszúságú Piotrkowska korzón is lehet találkozni: csillagokba formázva, amerikai mintára őrzik a kövek a jól ismert rendezők, színészek neveit. A klasszicista, neoreneszánsz és szecessziós építészet szépségei pedig harmonikusan egészítik ki a modern és izgalmas városképet. Az immár 84 éves Lengyel Intézet kedvcsináló rendezvénye után talán többen is úgy érzik majd, hogy ideje megismerkedniük Lengyelország negyedik legnagyobb városával, amely nem véletlenül kapta a 19. században az „ígéret földje” irodalmi jelzőt.
Borítókép: Többen is megörökítették a városról készült képeket a kiállításon (Fotó:Bach Máté)
