Kötetbe rendezték a csángók „külügyminiszterének” történeteit

Elnémul a meseszó Csángóföldön is? Magyar Zoltán mese- és mondakutató az elmúlt egy évben három mesemondóról is önálló kötet adott ki. Felkerestük a néprajzkutatót, mert kíváncsiak voltunk arra: lehet-e még meséket gyűjteni?

Tankó Fülöp „Gyugyu” gyimesi csángó mesemondó Fotó: Magyar Zoltán

Tankó Fülöp „Gyugyu” szövegfolklór-repertoárjából 2008-ban jelent meg az első könyv Így beszélték Farkasokpatakán címmel. Azonban az utóbbi másfél évtizedben a kutató még annyi további népköltészeti hagyományt jegyzett fel tőle, hogy időszerűvé vált egy új, bővített egyéniségmonográfia kiadása. Ez lett a nemrégiben a Magyar Népköltészet Tára sorozatban megjelent Történetmondás és ökológiai tudás. Egy mesélő ember Farkasokpatakán című kötet. A könyvben nem kevesebb mint 420 történetet mutatnak be, s e szövegek részeként a gyimesi mesemondó bámulatos természetismerete is nyilvánvalóvá válik.

 Tankó Fülöp „Gyugyu”, a csángók „külügyminisztere”. Fotó: Magyar Zoltán

Magyar Zoltán az általa megismert harmadik mesemondóra, Lakatos Károlyra hat esztendeje lelt rá Korond környékén, a Pálpataka nevű hegyi tanyabokorban. Lakatos Károly egészen másfajta színfoltot képvisel a mesemondói tradícióban, mint az előbbi két népművész. Ő a tipikusan székely mesemondói világ ismerője.

Elementáris tréfamester volt, de műfajilag igazából az egész pályát bejátszotta: az állatmeséktől a hazugságmesékig, a tündérmeséktől a legendamesékig sok-sok történetet tudott

– mondta Magyar Zoltán. 

Hozzátette: bár idős elbeszélője nagyon várta a kötet megjelenését, de sajnos már nem tudta kézbe venni, mert 2021 őszén elhunyt. Viszont a magas állami kitüntetését még megélte: halála előtt három hónappal vette át Kásler Miklós minisztertől mint mesemondó a Népművészet Mestere címet. 

A népi kultúra Kossuth-díjának tartott kitüntetésnek a másik két említett mesemondó is büszke birtokosa

– tette hozzá a kutató.

Azért nagy jelentőségűek ezek a közelmúltban történt gyűjtések, mert a még élő emlékezet révén szoros kapcsolatban állnak a folklór eredeti, organikus létezésével, ahol az a közösségben és a közösség által öröklődött tovább. 

Magyar Zoltán kiemelte: az elmúlt évtizedekben gyűjtött mesék többsége a XX. század eleji mesegyűjtésekkel rokonítható. Egészen biztos abban, hogy ha a közelmúltban megismert mesemondók száz évvel korábban születnek, akkor is kiemelkedő tudású mesemondó egyéniségei lettek volna az adott közösségnek. 

Hogy előkerülhetnek-e még a jelenkori néprajzi terepmunka során felfedezett további mesemondók, akikről aztán születhetnek további kötetek is, az a következő évek kutatásai alapján fog eldőlni. Bár – mint Magyar Zoltán fogalmazott – nagy valószínűséggel az említett három népművész tekinthető a nagy múltú erdélyi mesemondás utolsó mestereinek.

Borítókép: Tankó Fülöp csángó történetmondó (Fotó: Magyar Zoltán)