A nemzeti kultúránk, nemzeti identitásunk adott, a hagyományaink, a történelmünk, a szokásaink tesznek azzá, akik vagyunk – hangzott el felütésként a Kultúrnemzet podcastjának legújabb részében, amelyben Szani Roland Balatoni Monika drámapedagógussal beszélget a magyar kultúra napja alkalmából.
A podcastban egyebek mellett szó esett a globális kultúra fogalmáról, a fiatalok kultúrafogyasztási szokásairól, valamint arról, meghatározható-e az a kulturális alap, amit szeretnénk, hogy értékként elsajátítsanak a fiatalok.
A kultúrakutató szerint fontos kérdés, hogy a globális trendek mellett mennyiben megőrizhető saját kultúránk. – Nagyon sokan foglalkoznak a globális kultúra kérdésével. Ritzer azt mondja, nézzük meg, hogy a globális trendek mellett hogyan változnak a társadalmak kulturális vonulatai. Ezek a folyamatok, mint arra rámutat, elsősorban Amerikában és az angolszász területeken érhetők tetten, de én azt látom, hogy Kelet-Közép-Európára is nagyon jellemző. Ő úgy fogalmaz, hogy „mcdonaldsosodott” a társadalom – mutatott rá Balatoni Monika, hozzátéve: egyre inkább eltűnnek a családokból a tradíciók, az ismeretek átadása, egyáltalán a beszélgetés. Így hagyományaink megőrzése és továbbéltetése ma már igen nagy energiát és koncentrált figyelmet igényel.
Balatoni arról is beszélt, hogy nagyon sok ifjúságkutatás foglalkozik a fiatalok magaskultúra-fogyasztásával: azzal, hogy nem járnak színházba, operába, s hogy egyre kevesebb könyvet olvasnak. Bizonyos szociológiai kutatások tehát arra mutatnak rá, hogy a fiatalok egyre kevésbé kultúrafogyasztók.
Érdemes azonban hozzátenni, hogy ezt egy bizonyos kutatói csoport egy bizonyos generációs attitűddel állítja. Nem biztos, hogy ma egy húszévesnek ugyanaz a trend, tartalom jelenti a kultúrát, mint mondjuk nekem vagy a hetvenéves szüleimnek
– tette hozzá a szakember. – A fiatalok nagyon szeretnének bizonyos tartalmakhoz kapcsolódni, csak azt utálják, hogy van egy generáció, amelyik folyamatosan minősíti őket, holott nem tudjuk, hogy az ő magaskultúra-fogyasztási rendszerében kik azok a zeneszerzők, művészek, akik elfogadhatók – hangsúlyozta Balatoni Monika.
A drámapedagógus arra is rámutatott, hogy amíg nem létezett a mobiltelefon, addig nem voltunk állandóan egyfajta készenléti állapotban, így jobban el tudtunk merülni a pillanatban, képesek voltunk elmélyülten figyelni, ez ma már sokkal nehézkesebb. Véleménye szerint valójában mi, szülők, valamint a pedagógusok formáljuk a gyerekeket. – Nagyon sok múlik azon, hogy egy pedagógus élményszerűen tanít-e, hagyja-e, hogy a diákok felfedezzék az általános iskolai és középiskolai évek alatt a különböző kulturális trendeket, értékeket, egyáltalán hagyják-e őket gondolkodni. Figyelembe kell venni, hogy a mai fiataloknak nem lineáris a gondolkodásuk, hanem szakaszos. Felszínesen, de sokkal több ismeretet fogadnak be – húzza alá, hozzátéve: ha kultúrafogyasztó és a kultúrát értékelő, a kultúra velejét érző fiatalokkal szeretnénk együtt élni, annak a megfelelő a retorika és kommunikáció a kulcsa.
A podcastban több kutatásról is szó esett: az egyik egy kimondottan középiskolásoknak készült kérdőíves kutatás a médiahasználattal kapcsolatban, amelyben Balatoni Monika azt a kérdést tette fel, hogy mit gondolnak, húsz év múlva olvasnak-e mesét majd a gyerekeknek a szüleik.
A legnagyobb százalékban azt a választ jelölték be, hogy már most sem olvasnak a szülők mesét a gyerekeknek,
ami, mint mondta, elgondolkodtató. Ahogyan az is, hogy ha megkérdezzük a fiatalokat, ki a három legjelentősebb magyar zeneszerző, akkor azonnal jön a tanult forma, biztos, hogy szerepel benne Liszt, Erkel, Bartók és Kodály neve. – A kutatásoknál ez reflexszerűen jön, de amikor már saját maguknak kell erre válaszolni, akkor elhangzik az, hogy Azahriah. És itt már bejön a média szerepe. A média mint a legnagyobb enkulturációs közeg ugyanis rengeteg értékkategóriát közvetít. De az is nagyon érdekes, hogy előkerül Presser Gábor vagy Tinódi Lantos Sebestyén neve, hatodik helyen pedig Kölcsey neve szerepel. Ő tehát a fiatalok fejében mint zeneszerző él.
Szó esett arról is, hogy egyes alkotók megpróbálják felvenni a versenyt a trendekkel, és gyorsabbá, ritmusosabbá, könnyebben fogyaszthatóvá akarják tenni műveiket, Balatoni Monika ezt nem tartja jó útnak, mint elmondta, szerinte nem könnyebben fogyaszthatóvá kell tenni egy-egy művet, előadást, hanem kevesebb dologra helyezve a fókuszt, megteremteni a mélységet.
Borítókép: Balatoni Monika (Fotó: MTI)
