A riporter, Borbély László először arról érdeklődött, hogy mennyire nagy vállalás a színész és fiatal alkotótársai számára Henrik Ibsen Grane nevű elképzelt lovának nyergében repülni a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán, illetve arra volt kíváncsi, mi az eredője a közöttük lévő harmóniának.
– Borbála lányomnak régóta vágya volt, hogy közösen dolgozzunk, és együtt szerepeljünk a színpadon Bence fiammal, aki kvázi, mint egy fiatal Peer, végignézi, segíti az apja élettörténetét, ezért is kezdődik az előadás az ő gitárjátékával és az Apám hitte című dallal.
Kezdettől nagyon tetszett a fordított dramaturgia ötlete. Ahogyan az idős, erdő közepén élő Peer Gynt belép a térbe, és visszaemlékszik sorsszerű találkozásaira édesanyjával, szerelmeivel, fiával, önvalóját tisztázó kapcsolataira a Gomböntővel vagy Dovre apóval, akiket a többi karakterrel együtt nagyszerűen ábrázol Szilágyi Ágota
– fejtette ki Blaskó Péter, aki elmondta, hogy a darabban személyes küzdelmeit és saját útkereséseit is átéli. Izgalmas színészi feladat számára megjeleníteni az idősödő Peer különbözőségét, aki szeretné az egyedülállóságát bizonyítani, miközben az élete eseményei leperegnek előtte.
– Szilágyi Ágota kiváló partner, egymásra hangolva éljük végig Ibsen hőseinek gondolatait, érzéseit, tetteit. Bonyolult helyzetben van, hiszen az egyik jelenetben még haldokló Aase, a másikban már félénk Solveig, illetve rettegett Gomböntő… Elmondhatatlanul sokat segít abban, hogy hitelesen adjam vissza az ibseni világ valós élethelyzeteit – mondta Blaskó Péter, aki azt is kifejtette, hogy szeretnék, ha a nézők közül mindenki magába nézne és megpróbálná felismerni a saját élete nagy kérdéseit.
– Akkor vagyunk sikeresek, ha a tapskor a tekintetek azt jelzik, hogy a felidézett gondolatok új birtokosokra találtak. Szembesülnek kapcsolataik zsákutcáival, illetve a hullámzó érzéseikkel. Talán beleképzelik magukat Peer, Solveig vagy mások helyébe, és elgondolkoznak, hogy vajon ők mit tettek volna hasonló élethelyzetben – érvelt a színész.
A riporter felvetette, hogy nemrég fejeződött be a Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című művéből készült tévéfilm forgatása, s arról érdeklődött, hogy vajon Blaskó szerint újjáéledhet-e ezzel a darabbal a televíziós adaptációk műfaja.
A színművész reményét fejezte ki, hogy ez történik majd, mert maga a szerző személye és ez a drámája is lényeges mérföldkő számára.
– Az Ők tudják, mi a szerelem megírásának külön története van: 1959-ben Ádám Ottó, a Madách Színház rendezője arra kérte a teátrumban dramaturgként dolgozó írót, hogy keressen egy könnyed francia egyfelvonásost Tolnay Klári részére. Hubay eleinte azzal hitegette a kíváncsiskodó kollégákat, hogy elkezdte lefordítani André Gide darabját, amely Hector Berlioz kései szerelméről szól. Egyedül Ádám Ottót avatta be titkába, miszerint Gide-nek nincsen ilyen színműve. Az olvasópróbára írta meg a francia zeneszerző, karmester önéletírásában talált történetet arról, élete alkonyán miként akart megszöktetni egy nagymamát. Így keletkezett az Ők tudják, mi a szerelem című egyfelvonásos burleszk és tragédia.
Az ősbemutatón Sinkovits Imre volt Tolnay Klári játszótársa
– mesélte az ironikus történetet a színész.
Blaskó Péter az Olvasatnak adott interjújában egyebek közt azt is elmondta, hogy a közönség a Magyar Mozgókép Fesztiválon láthatja először az alkotást, ezt követően a közmédiában lesz tévépremier a nézők számára.
