A sci-fi és fantasy műfaj szerelmesei régóta vágyódhattak egy olyan filmes franchise-ra, ami után nem csalódottan távoznak a moziból. 2024 és a Dűne: Második rész hozhatja el a paradigmaváltást?

A kritikában részletesen kitérünk az alábbi szempontokra:
- Mik voltak az utóbbi évek nagyobb sci-fi- és fantasyfilmjei, sorozatai?
- Mit tudhatunk a Dűne-könyvsorozatról, és mik voltak az első film hiányosságai?
- Mi az, amiben a Dűne: második rész jobban teljesít?
- Vannak-e olyan hibák, amelyek az első és a második filmben egyaránt előfordulnak?
- Vajon felháborodnak-e a könyvek rajongói?
- Hogyan láttuk a színészi alakításokat?
Mik voltak az utóbbi évek nagyobb sci-fi- és fantasyfilmjei, sorozatai?
A Star Wars-univerzum egyre felszínesebbé válásával – ami a filmeket illeti – és a szinte követhetetlenül szövevényessé váló streamingsorozatok megjelenésével lassan csak a fanatikusok maradtak igazán hűségesek a márkához. Az elmúlt években készült néhány kiváló alkotás, mint például
- a Térség-sorozat (The Expanse, 2015, Amazon Prime), ami már Netflixen is elérhető,
- a nagy sikerű Trónok harca (Game of Thrones, 2011, HBO)
- és kevésbé lenyűgöző elősorozata, a Sárkányok háza (House of the Dragon, 2022, HBOMax), ami az eredeti sorozat árnyékából lassan kinőni látszik. A folytatásról már érdekes tények is kiderültek.
S néhány megosztó is, mint például
- Az alkotó (2023),
- A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi (The Lord of the Rings: The Rings of Power, 2022, Amazon Prime)
- vagy akár az Asimov-regénysorozaton alapuló Alapítvány (Foundation, 2021, Apple Tv) is eszükbe juthat.
Ám ezek egy része vagy nem vált elég népszerűvé, vagy nem váltotta be a nézői reményeket. A Dűne azonban bevetette a nehéztüzérséget, ugyanis a Timothée Chalamet és Zendaya nevével egyrészt minden jobban eladható, másrészt viszont a reklám és hírverés ellenére az első részben nem sokat láthattunk a színésznőből – ez az új Dűne-eposzban egyértelműen megváltozik.

Mit tudhatunk a Dűne-franchise-ról?
Az elmúlt húsz-harminc évben többen is megpróbálták filmre, sorozatra adaptálni a történelem eddigi legnépszerűbb sci-fi-jét – sikertelenül: még Ridley Scottnak is beletört a bicskája. A kanadai rendező, Denis Villeneuve azonban újra felfedezte ezt a régi klasszikust.
Frank Herbert regénye 1965-ben jelent meg angolul, s számos díjat nyert. Az első könyvet pedig öt további rész követte, a szerző halála után pedig fia is folytatta a történet szövését.
Villeneuve első próbálkozása a Dűnével hatásos volt, de sokan vontatottnak érezhették. Azok pedig, akik a könyveket nem olvasták, kapkodhatták a fejüket – az első rész ugyanis nem sok magyarázatot adott a bemutatni kívánt science-fantasy világ sarokkövének számító hatalmi, geopolitikai, társadalmi viszonyaira. A hangsúly már az első részben is a főszereplőn és a főbb szereplőkön volt, mégis egyfajta távolságtartás jellemezte a történetvezetést, ami miatt mégsem ismerhettük meg őket eléggé. Az első film inkább egy hosszú-hosszú előkészítésként értelmezhető – s ebben egyébként hűen követi a két részben kiadott első kötetet.