A sci-fi és fantasy műfaj szerelmesei régóta vágyódhattak egy olyan filmes franchise-ra, ami után nem csalódottan távoznak a moziból. 2024 és a Dűne: Második rész hozhatja el a paradigmaváltást?
A kritikában részletesen kitérünk az alábbi szempontokra:
- Mik voltak az utóbbi évek nagyobb sci-fi- és fantasyfilmjei, sorozatai?
- Mit tudhatunk a Dűne-könyvsorozatról, és mik voltak az első film hiányosságai?
- Mi az, amiben a Dűne: második rész jobban teljesít?
- Vannak-e olyan hibák, amelyek az első és a második filmben egyaránt előfordulnak?
- Vajon felháborodnak-e a könyvek rajongói?
- Hogyan láttuk a színészi alakításokat?
Mik voltak az utóbbi évek nagyobb sci-fi- és fantasyfilmjei, sorozatai?
A Star Wars-univerzum egyre felszínesebbé válásával – ami a filmeket illeti – és a szinte követhetetlenül szövevényessé váló streamingsorozatok megjelenésével lassan csak a fanatikusok maradtak igazán hűségesek a márkához. Az elmúlt években készült néhány kiváló alkotás, mint például
- a Térség-sorozat (The Expanse, 2015, Amazon Prime), ami már Netflixen is elérhető,
- a nagy sikerű Trónok harca (Game of Thrones, 2011, HBO)
- és kevésbé lenyűgöző elősorozata, a Sárkányok háza (House of the Dragon, 2022, HBOMax), ami az eredeti sorozat árnyékából lassan kinőni látszik. A folytatásról már érdekes tények is kiderültek.
S néhány megosztó is, mint például
- Az alkotó (2023),
- A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi (The Lord of the Rings: The Rings of Power, 2022, Amazon Prime)
- vagy akár az Asimov-regénysorozaton alapuló Alapítvány (Foundation, 2021, Apple Tv) is eszükbe juthat.
Ám ezek egy része vagy nem vált elég népszerűvé, vagy nem váltotta be a nézői reményeket. A Dűne azonban bevetette a nehéztüzérséget, ugyanis a Timothée Chalamet és Zendaya nevével egyrészt minden jobban eladható, másrészt viszont a reklám és hírverés ellenére az első részben nem sokat láthattunk a színésznőből – ez az új Dűne-eposzban egyértelműen megváltozik.
Mit tudhatunk a Dűne-franchise-ról?
Az elmúlt húsz-harminc évben többen is megpróbálták filmre, sorozatra adaptálni a történelem eddigi legnépszerűbb sci-fi-jét – sikertelenül: még Ridley Scottnak is beletört a bicskája. A kanadai rendező, Denis Villeneuve azonban újra felfedezte ezt a régi klasszikust.
Frank Herbert regénye 1965-ben jelent meg angolul, s számos díjat nyert. Az első könyvet pedig öt további rész követte, a szerző halála után pedig fia is folytatta a történet szövését.
Villeneuve első próbálkozása a Dűnével hatásos volt, de sokan vontatottnak érezhették. Azok pedig, akik a könyveket nem olvasták, kapkodhatták a fejüket – az első rész ugyanis nem sok magyarázatot adott a bemutatni kívánt science-fantasy világ sarokkövének számító hatalmi, geopolitikai, társadalmi viszonyaira. A hangsúly már az első részben is a főszereplőn és a főbb szereplőkön volt, mégis egyfajta távolságtartás jellemezte a történetvezetést, ami miatt mégsem ismerhettük meg őket eléggé. Az első film inkább egy hosszú-hosszú előkészítésként értelmezhető – s ebben egyébként hűen követi a két részben kiadott első kötetet.
Mi az, amiben a Dűne: második rész jobban teljesít?
Végre ismerjük az alaphelyzetet, így in medias res onnan tudja kezdeni a cselekményt, ahol legutóbb abbahagyta. Közelebb tudunk kerülni a szereplőkhöz, habár a rendező nagyon sokat bíz a mély tekintetekre és kitartott jelenetekre – most sem magyarázza túl Paul vagy társai érzelmeit.
Ez igazán előnyére válik, mert ezáltal a néző is részesévé válhat a fremenek titokzatos világának: ahogyan Paulnak, úgy nekünk is meg kell figyelnünk a reakciókat ahelyett, hogy elnyújtott dialógusokra, magyarázatokra hagyatkozhatnánk. A második rész is atmoszférikus alkotás, tehát maga a hangulat, az Arrakis-életérzés talán meghatározóbbá válik, mint a cselekmény.
A zene Hans Zimmer munkáját dicséri, akit leginkább a Gladiátor, a Dunkirk és az Eredet miatt ismerhetnek. Az atmoszféra és a hömpölygés mellett ugyanakkor sokkal kiegyensúlyozottabb a leíró és akciójelenetek aránya és ritmusa. A néző figyelmét folyamatos feszültségben tartja a rendező.
Vigyázat, a cikk innentől spoilereket tartalmaz!
Van, amiben az első rész hibájába esik a folytatás?
A film végig izgalmas, és hamar elröppen a közel háromórás játékidő. Az utolsó harmadában ugyanakkor az lehet az érzésünk, hogy az alkotók hirtelen rájöttek, ha nem pörgetnek kicsit bele a sztoriba, akkor nem fogják tudni időben befejezni. Emiatt tehát a látszólag egyenletes tempó indokolatlanul hirtelen kezd gyorsulni, hogy a film vége felé még egy új karaktert is megismerjünk Feyd-Rautha személyében. Az ő bemutatása viszont egy monokróm színfoltot eredményez, kicsinyítőtükörként rövidfilm a filmben. Párbaja előrevetíti Paullal való szembekerülését és mélységet ad a kegyetlen karakternek.
Vajon felháborodnak-e a könyvek rajongói?
Sok mindenben ragaszkodik a rendezés a könyvekhez, de Denis Villeneuve több ponton is változtatott a cselekményen. Paul Atreides és Csani szerelme lassan kibontakozik, ám kapcsolatukat nem pecsételi meg gyermekük születése és elvesztése. Lady Jessica tisztelendő anyává válását és vallási szereplővé emelkedését csak részben követhetjük nyomon. Összességében pedig a történet sokkal rövidebb idő alatt játszódik le, mint ahogyan a regényben olvashatjuk.
Paul szabadságharca, bosszúja és fremen messiássá válása nem igényli évek munkáját, hanem pusztán pár hónap alatt játszódik le. Olyannyira, hogy a történet második felében s a későbbi könyvekben kulcsfontosságúvá váló Alia Atreides a Dűne második részében meg sem születik.
Szerepét előkészítik azzal, hogy Jessicával az anyaméhből kommunikál, és Paul egyik látomásában is megjelenik. Ám mindezt együttvéve sem vagyunk biztosak abban, hogy ez a meghatározó változás nem fogja kiváltani a hardcore rajongók ellenérzését.
Milyenek a színészi alakítások?
A Dűne most sem okoz csalódást a színészi játék tekintetében. Timothée Chalamet lassan építi fel Paul Muad’Dib Atreides karakterét. Nyilvánvalóan próbálja elkerülni a látomásaiban kirajzolódó szent háborút, és jól nyomon követhető, ahogyan rájön, nem tud elmenekülni végzete elől. Rebecca Ferguson Lady Jessicája az aggódó anya szerepének bábjából magabiztosan alakult át a saját és gyermeke sorsát irányító tisztelendő anyává. Megszállottságát jól ábrázolja a magzatával való kommunikáció, amit Ferguson egy-egy elkapott, félőrült pillantása tesz igazán ijesztővé.
Zendaya számára igazán testhezálló a dacos Fedaykin-harcos Csani szerepe. A féltés, a szeretet és a kétkedés a színésznő minden testtartásában megfigyelhető, ami által Csani igazán összetetté válik.
Összességében elmondható, hogy a Dűne: második rész már nem szenved azokban a gyerekbetegségekben, mint az új filmeposz első része. Feszesebb tempót tart, egyensúlyban vannak a leíró és akciójelenetek, és a fiktív univerzumról is sokkal többet megtudhatunk. Igazi atmoszférafilm, ami az újabb gyártású sci-fik klasszikusává válhat.
Borítókép: A Dűne: Második rész plakátja (Fotó: Northfoto)
A Dűne 2 külföldi kritikai fogadtatásáról is írtunk már: a rendező kommentárjait és a véleményeket az alábbi cikkben olvashatják.
