Nem kellett nagyon sokat várni a Dűne folytatására ahhoz képest, hogy mennyire monumentális alkotásról van szó, s hogy a sztárparádé ellenére egyáltalán nem volt borítékolható a következő film. Meggyőző és látványos akciójelenetek, kitartott, feszült képsorok jellemzik a közel háromórás filmmonstrumot. De nézzük, vajon a Frank Herbert-könyvek rajongói is elégedettek lehetnek-e vele.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Mi az, amiben a Dűne: második rész jobban teljesít?
Végre ismerjük az alaphelyzetet, így in medias res onnan tudja kezdeni a cselekményt, ahol legutóbb abbahagyta. Közelebb tudunk kerülni a szereplőkhöz, habár a rendező nagyon sokat bíz a mély tekintetekre és kitartott jelenetekre – most sem magyarázza túl Paul vagy társai érzelmeit.
Ez igazán előnyére válik, mert ezáltal a néző is részesévé válhat a fremenek titokzatos világának: ahogyan Paulnak, úgy nekünk is meg kell figyelnünk a reakciókat ahelyett, hogy elnyújtott dialógusokra, magyarázatokra hagyatkozhatnánk. A második rész is atmoszférikus alkotás, tehát maga a hangulat, az Arrakis-életérzés talán meghatározóbbá válik, mint a cselekmény.
A zene Hans Zimmer munkáját dicséri, akit leginkább a Gladiátor, a Dunkirk és az Eredet miatt ismerhetnek. Az atmoszféra és a hömpölygés mellett ugyanakkor sokkal kiegyensúlyozottabb a leíró és akciójelenetek aránya és ritmusa. A néző figyelmét folyamatos feszültségben tartja a rendező.
A kietlen, veszélyes homokdűnék a fremenek otthona - ez az Arrakis-életérzés. Fotó: Northfoto
Vigyázat, a cikk innentől spoilereket tartalmaz!
Van, amiben az első rész hibájába esik a folytatás?
A film végig izgalmas, és hamar elröppen a közel háromórás játékidő. Az utolsó harmadában ugyanakkor az lehet az érzésünk, hogy az alkotók hirtelen rájöttek, ha nem pörgetnek kicsit bele a sztoriba, akkor nem fogják tudni időben befejezni. Emiatt tehát a látszólag egyenletes tempó indokolatlanul hirtelen kezd gyorsulni, hogy a film vége felé még egy új karaktert is megismerjünk Feyd-Rautha személyében. Az ő bemutatása viszont egy monokróm színfoltot eredményez, kicsinyítőtükörként rövidfilm a filmben. Párbaja előrevetíti Paullal való szembekerülését és mélységet ad a kegyetlen karakternek.
A Dűne 2 egyik antagonistája Feyd-Rautha Harkonnen, akit Austin Butler játszik. Fotó: Northfoto
Vajon felháborodnak-e a könyvek rajongói?
Sok mindenben ragaszkodik a rendezés a könyvekhez, de Denis Villeneuve több ponton is változtatott a cselekményen. Paul Atreides és Csani szerelme lassan kibontakozik, ám kapcsolatukat nem pecsételi meg gyermekük születése és elvesztése. Lady Jessica tisztelendő anyává válását és vallási szereplővé emelkedését csak részben követhetjük nyomon. Összességében pedig a történet sokkal rövidebb idő alatt játszódik le, mint ahogyan a regényben olvashatjuk.
Paul szabadságharca, bosszúja és fremen messiássá válása nem igényli évek munkáját, hanem pusztán pár hónap alatt játszódik le. Olyannyira, hogy a történet második felében s a későbbi könyvekben kulcsfontosságúvá váló Alia Atreides a Dűne második részében meg sem születik.
Szerepét előkészítik azzal, hogy Jessicával az anyaméhből kommunikál, és Paul egyik látomásában is megjelenik. Ám mindezt együttvéve sem vagyunk biztosak abban, hogy ez a meghatározó változás nem fogja kiváltani a hardcore rajongók ellenérzését.
Lady Jessica a homokféregből kinyert élet vizének köszönhetően tisztelendő anyává válik. Fotó: Northfoto
Milyenek a színészi alakítások?
A Dűne most sem okoz csalódást a színészi játék tekintetében. Timothée Chalamet lassan építi fel Paul Muad’Dib Atreides karakterét. Nyilvánvalóan próbálja elkerülni a látomásaiban kirajzolódó szent háborút, és jól nyomon követhető, ahogyan rájön, nem tud elmenekülni végzete elől. Rebecca Ferguson Lady Jessicája az aggódó anya szerepének bábjából magabiztosan alakult át a saját és gyermeke sorsát irányító tisztelendő anyává. Megszállottságát jól ábrázolja a magzatával való kommunikáció, amit Ferguson egy-egy elkapott, félőrült pillantása tesz igazán ijesztővé.
Zendaya számára igazán testhezálló a dacos Fedaykin-harcos Csani szerepe. A féltés, a szeretet és a kétkedés a színésznő minden testtartásában megfigyelhető, ami által Csani igazán összetetté válik.
Összességében elmondható, hogy a Dűne: második rész már nem szenved azokban a gyerekbetegségekben, mint az új filmeposz első része. Feszesebb tempót tart, egyensúlyban vannak a leíró és akciójelenetek, és a fiktív univerzumról is sokkal többet megtudhatunk. Igazi atmoszférafilm, ami az újabb gyártású sci-fik klasszikusává válhat.
Borítókép: A Dűne: Második rész plakátja (Fotó: Northfoto)
A Dűne 2 külföldi kritikai fogadtatásáról is írtunk már: a rendező kommentárjait és a véleményeket az alábbi cikkben olvashatják.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Azt kellene vizsgálat tárgyává tenni, hogy a „rendszer megy tovább”, vagy éppen ellenkezőleg a rendszer drámai módon megváltozik, és újabb rendszerváltást élünk át.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!