Jó kérdés, hogy az alapműben valóban érintkeztek-e házasságon kívül a fiatalok? A színrevitel arra utal, hogy szerelmük valóban áthágta a szigorú vallási szabályokat, azonban őszinteségük miatt mégis rendkívül jogtalannak hat büntetésük. A rendező egyértelműen a szerelem megélése mellett teszi le a voksot: Zakir és Galima finoman, sokat sejtetően egymásba fonódó ujjai megidézik az indiai filmek bújtatott erotikáját.
Galima sorsát végigkövetve pedig szembesülhetünk vallási és tradíciókkal is. Így például a lelkét fájlaló lányt rituális ráolvasásos fürdőszertartással próbálják kigyógyítani az asszonyok. Haláltáncot látunk, ahol Galima az ősök segítségével próbál erőt meríteni.
A táncra perdülő asszonyok a népviselethez koponyára emlékeztető, mintás fejkendőt kötnek. A falubeli papok és férfiak pedig muszlim imádságokkal, ördögűzéssel próbálkoznak, ám mindez egyre mélyebbre taszítja a lányt a depresszióban és a képzelgésekbe. Története emlékeztethet a Sirály Nyinájára, akit szintén pusztán azért tesznek tönkre, mert megtehetik.
Őszinte arccal, átéléssel játszik a Galimát alakító Gulnara Kazakbajeva, a szerelmét, Zakirt megformáló Artur Kabirov és a narrátori szerepet is betöltő Lilia Galina. Fontos még kiemelni a szigorú, lányát kitagadó, majd bűnbánó apát játszó Almas Amirovot, illetve a Galimát befogadó szülőpárt játszó Gulnara Amirovát és Irek Bulatovot. Karaktereik változatos, egymással ellentétes véleményeket formálva segítik a cselekmény árnyalását, színészi játékuk pedig emberibbé teszi az önzés mozgatta történéseket. Mégis kijelenthetjük, hogy a szöveg nélküli színészek, táncosok által válik az előadás igazán különlegessé. A népdalok, ráolvasások, mondókák által egy másik világba kalauzolják a nézőket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!