Sümegi György, aki akkor a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályát vezette, ekkor találkozott vele először. – Amikor magyar földre lépett, négyszázötven rajzot nyomott a kezembe, hogy osszam szét azokat az akkori magyar múzeumok között. Ezt nagyon méltó feladatnak találtam. Így kerültek például Miskolcra, Egerbe és Pécsre a budapesti Magyar Nemzeti Galéria mellett. Most Kákóczki Andrással, a Herman Ottó Múzeum Miskolci Galériájának tagintézmény-vezetőjével egy olyan kiállítást szerettünk volna létrehozni, ami talán még nem volt. Úgy foglalható össze, hogy rajzokból és illusztrációkból áll, Hallgatnak a Múzsák? címmel – mondta a kiállítás kurátora, hozzátéve, Szalay nem tett különbséget illusztráció és rajz között. – Azt illesztette az adott szöveghez, ami hangulatilag és formailag éppen megfelelt. Ezen a téren azonban nagyon merész elképzelései voltak – fejtette ki véleményét a művészettörténész.
Művészete fontos volt
Szalay életműve a legjelentősebb a XX. századi Miskolc első felének művészettörténetében. Sümegi György szerint ehhez képest csak szűk kör ismeri.
– Jelentős változást hozott a magyar rajzművészet felfogásába, mikor 1941-ben berobbant a képzőművészeti életbe hatvan rajzot tartalmazó könyvével, a lerajzolástól a sugallatos megjelenítésig terjedően. Ő úgy fogalmazott, a vonalat ragozta, konjugálta és deklinálta. Más pedig őróla azt mondta:
A világ következő legnagyobb grafikusa valószínűleg egy magyar, akit Szalay Lajosnak hívnak. Ez nem kisebb alkotó szájából hangzott el 1967-ben, mint Pablo Picassotól.
– mondta el a kiállítás kurátora, aki hozzátette, egy kis állandó kiállítása mind a mai napig látható a Hunyadi utcán található Petró-házban.
– A Rákóczi-ház időszaki tárlatán próbáltuk rezümészerűen összefoglalni az életművet, így van alkotás a korai illusztrációktól kezdve egészen addig az elképzelésig, hogy hogyan lehet olyan könyvet készíteni, amiben a szöveget rajzok helyettesítik: a Don Quijotét, A Karamazov testvéreket. Ebben Farkas István festőművésszel együtt gondolkoztak – tette hozzá a kurátor.
Érdekességek Szalay Lajos életéről
A kiállítás címe „Hallgatnak a Múzsák?” mely többértelmű kérdés. – Most éppen aktuális az ukrán háború miatt, hiszen onnan is származnak kortárs képzőművészek, akik ma kérdéses, hogy alkotnak-e – vetette fel a művészettörténész, aki számos érdekességet mondott el a miskolci grafikus életéről.
– Szalaynál ez a kérdés duplán érdekes, ő ugyanis haditudósító volt a II. világháborúban, 1942-ben a Donig ment, ahol folyamatosan rajzolt a fronton is. Ezentúl maga az irodalom is múzsája volt az alkotónak, mert hiszen művek létrehozásához segítette őt. Szalay Lajos annyira nem tett különbséget az alkalmazott és az úgynevezett finom művészet között (ezt ő maga fogalmazta így meg), hogy például Amerikában megbízták őt gyógyszer reklámok rajzolásával, ő pedig ezekből jó néhányat beválogatott a Genezis című könyvébe, ami bibliai történetet dolgoz fel. Ugyanebbe került az Illyés-illusztrációkból és az '56-os rajzokból is. Ez utóbbi, életművének egyik legjelentősebb sorozata Argentínában született meg. A mintegy ötven darabos alkotás azért érdekes, mert Szalay Lajos több mint tizenkétezer kilométer távolságból próbálta megjeleníteni ezt a drámai eseményt, egyébként nagyon hitelesen. Természetesen hallgatott rádiót, és mindenféle hírforrásokból értesülhetett – mondta Sümegi György, akit találkozásukkor ez érdekelt nagyon, hiszen ahogy mondta, egész Magyarországon nem lehetett fellelni a könyvei példányait.
A művész mai hatása
Mikor hazatelepült, Miskolcon a Hunyadi utcában kapott lakást a várostól, és ott élte utolsó éveit. – Sorra adták ki könyveit a magyar kiadók. A korabeli lapok örömmel közölték rajzait. A negyvenes és a hatvanas években is hatással volt kortársaira, például Kondor Bélára is. Először azzal döbbentette meg közönségét, hogy hogyan lehet ilyen nagy méretben tusrajzokat készíteni.
Több film is készült róla, Koltai Lajos operatőr kettőt is forgatott.
Ma már nem követik Szalayt a fiatalok. Ez annak a hatalmas vizuális robbanásnak köszönhető, ami jellemző az utóbbi évekre. Naponta képőrületben vagyunk, olyan módon felgyorsult a digitalizáció – mondta a megnyitón művészettörténész.
A tárlat anyagához a Szépművészeti Múzeumból, a Petőfi Irodalmi Múzeumból, a Kecskeméti Katona József Múzeumból és a Dobó István Vármúzeumból kölcsönöztek anyagot. A kiállítás április 21-ig látogatható a Miskolci Galéria Rákóczi-házában.
