Tagore művei Lálan fakír dalaival folytatnak párbeszédet

Áldozati énekek (Gitanjali) címmel ad koncertet csütörtök este a Fonó Budai Zeneházban Parvathy Baul nyugat-bengáli bául mester, énekes, mesemondó és festő, valamint Wittek Béla gitár- és szitárművész. A koncerten Parvathy Baul autentikus bául énekeit és Wittek Béla meditatív zenei kíséretét hallhatjuk. Előadásukban életre kel Rabindranath Tagore indiai költő és Lálan, a legendás bául énekes spirituális és zenei öröksége. A verseket Rideg Zsófia fordította, amelyek a Napút folyóirat Szívem te szívem II. számának A bolond bölcsesség útja című mellékletében olvashatók.

Parvathy Baul nyugat-bengáli bául mester, énekes. Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Rabindranath Tagore költőként nagy népszerűségnek örvend Magyarországon, költőóriásaink is fordították verseit. Kevesen tudják róla, hogy rendkívül termékeny zeneszerző is volt. Hozzávetőleg 2230 dala Rabindra Sangeet néven szinte műfajt teremtett, amely nagyon közkedvelt Indiában, elsősorban Nyugat-Bengál és Banglades területén. Tagore költészetére mély hatást gyakoroltak szülőföldjének bául dalai. A bául mai napig élő énekes hagyomány, amely mesterről tanítványra száll. Küldetése, hogy emlékeztessen, ráébresszen az egyetemes szeretet virágjára, amely minden szívben kinyílhat kaszttól, társadalmi osztálytól, vallástól vagy bármely más, emberek alkotta határoktól függetlenül. A mostani koncerten Wittek Béla údon (arab lant) játssza Tagore és Lálan dalaihoz komponált zenei kíséretét.

Wittek Béla Tagore és Lálan dalaihoz komponált zenei kíséretet. Fotó: Wittek Béla Archívum

Tagore és Lálan

Rideg Zsófia műfordítót kérdeztük a bául hagyományról és a koncerten elhangzó dalokról. Rideg Zsófia úgy véli, a bengáli bául misztikus költészet – amelynek egyik legjelentősebb mestere épp a most a Fonó Budai Zeneházban fellépő Parvathy Baul – Nagy László híres verssorával írható körül legjobban: „Ki viszi át a Szerelmet a túlsó partra?” 

– Az elragadtatott isteni szerelem állapotában született dalok mély tanítást közvetítenek az emberi létről – a test–lélek–szellem hármasságában –, és a nagy lelkek Isten-tapasztalásának csodálatos energiájával vannak átitatva, melyek még úgyis megszólítják a hallgatót, ha adott esetben egy szót sem ért bengáliul – állítja a műfordító.

Fotó: Facebook

Hozzáteszi: tőlünk, magyaroktól, akik költészetünkben virágzunk, teljesedünk ki, mindez nem idegen, ahogy az Dsida Jenő Tagoréhoz írott verssoraiból is látszik: „Jőjjön Tagore sugaras világa, / ragyogjon a sok temető felett, – / mi régi hitünk, mi régi Hazánk / jőjjön, tanítson énekelni minket: / tűz-csókos világ, forró Napkelet!” 

Most jön és tanít minket e koncerten keresztül, ahol Tagore dalai Lálan fakír dalaival folytatnak párbeszédet, hiszen mindkettejüket egyazon sóvárgás hajtja a túlsó part felé.

 Parvathy Baul ektarával (ősi egyhúrú hangszer), dobbal és lábcsörgővel e túlpartra vezet minket, s onnan hozza vissza nekünk a szerelmet.