Előkerültek a padláson felejtett hangalámondásos VHS-kazetták

Amerikában a 80-as években a megfizethető analóg adathordozó nemcsak a házimozizás élményét teremtette meg, hanem az újranézésre és gyűjtögetésre épülő rajongói attitűdöt is.

2024. 10. 27. 18:16
A VHS gyermekei
A VHS gyermekei
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Az évtized egyik legemblematikus filmje a szerző szerint is az 1993-as A szökevény. Fotó: TMDb

Miközben Lichter Péter több meghatározó műfajt is sorra vesz (például a western tiszavirágéletű feltámadását vagy a speciális effektusokra támaszkodó sci-fi és a katasztrófafilmek térnyerését), és több rendezőnek a rövid portréját is felfesti (például Richard Linklater, Michael Mann, David Fincher, Darren Aronofsky, Paul Thomas Anderson stb.) ezeknek a generációs átfedéseknek és oda-vissza hatásoknak a felfedése teszi különösen informatív és izgalmas olvasmánnyá A VHS gyermekeit.

A 90-es években például soha nem látott módon ért össze az amerikai független filmes szféra a hollywoodi stúdiórendszerrel, de nemcsak a stúdiók és a rendezők kísérletezőkedvének nagy korszaka volt ez az évtized, hanem a sztároké is, akik gyakran az imidzsüktől (korábban) idegen szerepekben tűntek fel.

Az utolsó akcióhős metanarratívája megelőzte korát, mégis tagadhatatlanul 90-es évekbeli alkotás. Fotó: TMDb

A könyv gerincét egy egyszerű filmes lista adja (a szerző minden évből választott egy filmet), de ez csak mankóként szolgál ahhoz, hogy felépítse és elemezze ezt a sokrétű korszakot. Filmes listát írni nem annyira az objektivitás lehetetlensége miatt nehéz, mint inkább a pontos keretrendszerek felállítása miatt, ennek viszont a szerző gyakorlott mestere, korábbi listás könyveit sem konkrét műfajok (horror, vígjáték stb.), mint inkább érzetek szerint állította össze.

Így férhetett be az 52 humoros film közé teljes természetességgel western (Butch Cassidy és a Sundance kölyök), akciófilm (Die Hard – Az élet mindig drága) vagy éppen krimi (Rendes fickók). A műfajok ugyanis éppúgy keverednek, mint a filmes korszakok és az alkotók.

Részemről a kötet egyetlen kritikája is csupán annyi, hogy pár alkalommal redundánssá válik, mivel ezt az életszerű keszekuszaságot nem lehet különválasztva, adott fejezetekre bontva tárgyalni. A szöveget a barátoknak (filmrendezők, filmkritikusok, írók) feltett körkérdések színesítik, melyekben ugyancsak érvényesül, hogy az egyéni aspektusok egymás mellé téve képesek kirajzolni egy sokkal nagyobb, átfogó képet.

 

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.