A hatféle zsáner (kínai rúd, karika, gurtni, létra és zsonglőr, dob és tánc, valamint handstand) egymásba fonódva, szimbolikusan mutatták meg a pusztulást és az utána következő reményteli létet.
Felkavaró és gyönyörű volt minden mozdulat. Az artistaművészek szólószámai egy-egy önálló történetet meséltek el az univerzum és az emberiség szenvedéséről, fájdalmáról, pusztulásáról, valamint arról, hogy a sötét után bekövetkezhet, eljöhet a világosság.
Az artistaszámokat csodálatos táncbetétek kötötték össze, megteremtve ezáltal egy különös egységet, harmóniát a jelenetek között.
Demissie Efraim már-már hipnotikus tánca és dobolása elementáris erővel hatott, mintha egy ősi szertartás elevenedett volna meg a világ távoli pontján, mégis közel éreztük magunkhoz.
Szirtes Edina zenéje pedig kifejezetten az előadáshoz készült, így minden elemében fokozta a produkció hol komor és feszült, hol felemelő hangulatát.
A Paradisum főként a cirkuszművészet eszközeivel dolgozott, de ki kell emelni, hogy a látvány, a fények, a jelmezek, a zene, a kortárs koreográfiák és táncok, valamint az előadásmód összművészetivé tette mindazt, ami a térben – fent és lent – zajlott. Arról nem is beszélve, hogy amit láttunk, egyszerre volt elvont és sokrétű, megrendítő és elbűvölő, modern és ősi. Nem véletlenül került be a Highlights of Hungary idei jelöltjei közé is a Paradisum, amelynek sikere Skóciában, az Edinburgh Fringe Fesztiválon kezdődött augusztusban, és idehaza folytatódik.
A Liszt-ünnep programjában megtekinthető előadást október 31-ig láthatja a közönség a Müpa sátorban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!