Mintha a Recirquel alkotócsapata és művészei minden egyes produkciójukkal emelni akarnák a tétet: fokozni a látványt, felülírni a fizika törvényeit, az emberi test teljesítőképességének határait, újra és újra előidézni azt a különös bizsergést, ami az embert akkor fogja el, ha egy katartikus pillanatot él át vagy semmihez sem fogható művészi teljesítményt lát. Valami ilyesmi motiválhatja az alkotókat, amikor évekig egy-egy új előadás összeállításán dolgoznak. A végeredmény pedig mindig lélegzetelállító, ahogy most is az lett. Hiszen a Paradisum az eddigi cirque danse darabok sorába illeszkedik, sőt azok folytatásának tekinthető.
Vajon milyen világ jön a pusztulás után?
Vági Bence, az előadás koreográfusa, rendezője szerint a My Land az anyaföldhöz fűződő viszonyról, a Solus Amor a szeretet erejéről szólt. Az Ima amolyan utolsó segélykiáltás volt, annak felismerése, hogy ha nem nézünk magunkba, a vég elkerülhetetlen. A Paradisum a következő stációt ábrázolja: komorabb, árnyékosabb, egyfajta reális helyzetfelmérés. A pusztulás ugyanakkor valami újnak az előszobája. Joseph Campbell amerikai író, valláskutató munkássága, valamint Az ezerarcú hős és A mítosz hatalma című könyve is hatott Vági Bencére. Ezekben világosan láttatja, hogy bizonyos alakok, jelképek, lények minden kultúrában jelen vannak. A produkció során azokat a nagy, több kultúrában megjelenő képeit használták, amelyek nyelvtől, civilizációtól függetlenül érvényesek. Egyetemes és mégis egyedi formanyelv ez, ami a majdnem egyórás előadás minden jelenetét áthatotta.
Most egy majdnem kör alakú, a cirkusz világát idéző, sötét nézőtérre érkeztünk, és mire mindenki elfoglalta a helyét, elkezdődhetett az utazás, ami ezúttal egy olyan univerzumba repített el, ami a világ sötét oldalát, pusztulását, ugyanakkor a mozgásművészetnek, a mozdulatoknak az erejét és valami újnak a ragyogását, születését mutatta be.
Ukrán és magyar artistaművészektől láthattunk hat cirkuszi szólóprodukciót, amelyek a művészi önkifejezés eszközeivel hatottak ránk, és hol szépségükkel, légiességükkel, hol feszültségükkel ejtettek ámulatba.
