A napló naponta vagy meghatározatlan időközönként készített magánjellegű feljegyzések sorozata. A naplóírás során nemcsak életünk fontos pillanatait, gondolatainkat, érzéseinket örökíthetjük meg, hanem egyeseknek egyfajta terápiaként is szolgálhat e tevékenység. Ahogy a magyar irodalom egyik legjelentősebb naplóírója, Márai Sándor fogalmazott: „…az elmúlt esztendőben volt időszak, amikor úgy éreztem, megfulladok, ha nem tudok ez oldalak szelepein át lélegzeni.”
Miről vallanak íróink naplói?
– Az írói naplók, ahogy a szerzői levelek is, a magánélet területéről törnek át az irodalomba: olykor a művek írása mellett, olykor azok helyett. Thomas Mann elégette a naplói nagy részét, Füst Milán pedig azzal az instrukcióval indította korai naplófüzeteit, hogy „Halálom esetén elégetendő!”. Ám néhány év elteltével már élete fő művének tartotta feljegyzéseit, ugyanúgy, mint Karinthy Ferenc, aki publikálta is a legérdekesebbnek tartott részeket – fejtette ki lapunknak Borbás Andrea főmuzeológus, a tárlat kurátora, aki bevallása szerint rengeteg naplót elolvasott, mire összeállt a mostani kiállítás. Mint mondta, főként azoknak az íróknak a naplóit mutatják be, akiknek a hagyatékát a múzeumban őrzik. Így betekinthetünk a magyar irodalom legendás naplóíróinak – Szentkuthy Miklós, Lesznai Anna, Füst Milán, Móricz Zsigmond, Csáth Géza és Cs. Szabó László – feljegyzéseibe.
Az első teremben olyan atmoszférát teremtettek, mintha egy naplófüzetbe lépnénk be.
Ugyanis felnagyítva láthatunk egy-egy oldalt Lesznai Anna, Móricz Zsigmond, Füst Milán, Illyés Gyula és Csáth Géza naplóiból. De például Jókai Anna, Sütő Andás, Hubay Miklós és Erdélyi József zárt naplófüzetei is ki vannak állítva, a fiókokat kinyitva pedig naplóbejegyzéseket olvashatunk.
A második terem az útinaplók világába vezet be, itt egy vonat étkezőkocsija szolgáltatja a látványt. Ebben a szekcióban útinaplókból vett idézeteket olvashatunk, valamint Polcz Alaine és Kányádi Sándor hangnaplóiba is belehallgathatunk.
A kiállítás harmadik egységében egy enteriőrt rendeztek be különleges naplókkal. Ha a konyhában kinyitjuk a fiókokat, Móricz Virág vagy Szerb Antal gazdasági naplóiba pillanthatunk bele, a párnákon pedig álomnapló-idézeteket olvashatunk. Emellett videókban vallanak naplóírói szokásaikról kortárs szerzők: Bartis Attila, Kemény István, Orosz István és Végel László.
A tárlaton olyan naplóbejegyzéseket is közzétettek, amelyekből kiderül, hogyan élték meg a történelem nagy eseményeit íróink. A kiállítás szemléletesen, több szempontból mutatja be az írói naplókat: milyen altípusai lehetnek, milyen füzetbe és hány éven keresztül íródtak, hogyan kerültek a múzeumba, melyik naplófüzet érkezett a legmesszebbről, miképpen alakul bennük a makrotörténelem mikrotörténetté.
Borbás Andreától megtudtuk, hogy hat kisfilm is készült az írói naplókról. Illyés Gyulának ugyan nem a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi a hagyatékát, de az unokája, Kodolányi Judit muzeológusként itt dolgozik és összeállított egy kisfilmet az Illyés-naplókról. Cséva Anna Móricz Zsigmond, Molnár Eszter Edina Csáth Géza, Hegyi Katalin Szentkuthy Miklós, Török Petra Lesznai Anna, Szilágyi Judit pedig Füst Milán naplójáról beszél egy-egy kisfilmben. A tárolókban egyébként megtekinthetők a naplófüzetek, a kiadott naplók, Illyés Gyula ceruzája és Füst Milán töltőtolla is. Érdekes, hogy Vészi Endre normandiai videónaplót készített, Tompa László útinaplót, de Tandori Dezső is rendszeresen dokumentálta napjait hangnaplókban.
Bár korábban nagyobb kultusza volt a naplóírásnak, mint manapság, de a kurátor szerint ma is sokan vezetnek naplót, gondolkodnak el a világ dolgain és azon, hogy mennyire lehet őszintének lenni egy papírlapon.
A Halálom esetén elégetendő! – Írói naplók című kiállítás augusztus 31-ig tekinthető meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
