A szerzők népszerűsége gyakran a visszájára fordul a használt könyvek piacán, hiszen akit sokan kedvelnek, annak többször és nagyobb példányszámban adták ki a műveit, így a régi könyveire nehéz vevőt találni. Ezt diktálja a – külső befolyásolásoktól mentes – piacon a kereslet–kínálat törvénye, az élet azonban bonyolultabb. Szerencsére sok írónk van, akiknek újra és újra eladhatók a művei, így még a régebbi kiadású köteteiknek is maradt piaci értéke.
A legfőbb szórakozás
A használt könyvek online piacterein az utóbbi időkben tömegesen megjelent családi könyvtárak nagyobb részt az 1960–80-as években kiadott kötetekből állnak, és bár előfordulnak bennük korábbi és későbbi kiadású könyvek is, most főként erre az időszakra koncentrálunk. A korszakról érdemes tudni, hogy klasszikus és kortárs műveket egyaránt nagy példányszámban adtak ki, az emberek ugyanis szerettek olvasni.
Ebben nagy szerepe volt annak, hogy Eötvös József (1813–1871) jogász, író, kultuszminiszter népoktatási törvényének addigra már beérett a hatása: a 6–12 év közötti gyerekeknek 1868-tól előírt tankötelezettség a századelőn kezdett termőre fordulni, 1913-ban már a gyerekek 93 százaléka járt népiskolába, hogy elsajátítsa az írás, az olvasás és a számolás tudományát.
Az olvasni tudó generációk már a második világháború előtt működő magánkönyvkiadóknak is biztos közönséget jelentettek, és ez a kommunista hatalomátvétel után sem változott, csak onnantól már kizárólag állami kiadók lehettek, amelyek ideológiai alapon is megszűrték, mit adnak közre.
Persze az a rendszer sem volt elhajlástól mentes – erre sorozatunkban majd még kitérünk.
A másik ok, amiért ebben az időszakban az emberek a könyvekhez fordultak, hogy messze nem volt annyi szórakozási lehetőség, mint most. A hagyományos helyi búcsúkon, „bálokon” kívül csak a mozi és az egyetlen sávon sugárzó Magyar Rádió adott műsort, a televíziózás rendszeres adásai csak 1957-ben indultak, kezdetben igen csekély műsoridővel. Az 1954-ben indult próbaadások után az első sorozatgyártott tévékészülékeket is csak 1956 tavaszától kezdték árulni, eleinte csak Budapesten, és az 1960-as években nem volt ritka, hogy a szomszédok a „tévés családokhoz” jártak sorozatokat, például a nagy sikerű Mézga család epizódjait nézni.
Még az 1970-es években is iskolatelevízióval indult az adás, majd az általános munkarendhez alakították a délutáni műsor kezdetét, az esti adás pedig 22 óra körül véget ért. Hétfőn egyáltalán nem volt tévéadás, esténként a Rádiókabarét hallgatta az egész ország. A külföldre utazás is kevesek kiváltsága volt.
