Amerikában könyveket égetnek: a Harry Potter és írója is a liberális boszorkányüldözés célpontja

A baloldali sajtó előszeretettel mutogat a történelem legsötétebb korszakaira, ha a „cenzúra” kifejezést hallja. A nácik könyvégetései, a szovjet rendszer tiltólistái, Kína vagy Irán mai diktatórikus cenzúrája – ezek mind a „felvilágosulatlan múlt” bélyegét hordozzák. Csakhogy a jelenség immár nem a világ távoli pontjain, hanem éppen a Nyugat szívében, az Egyesült Államokban éled újjá. Ott, ahol a szólásszabadság elvileg az alkotmányos rend egyik alappillére.

Hiába írta meg az új évezred legnépszerűbb és legnagyobb hatású ifjúsági könyvét, J. K. Rowling az ideológiák kereszttüzében töltötte az elmúlt másfél évtizedet. Forrás: AFP

Az elmúlt években az amerikai iskolai könyvtárak polcain látványos tisztogatás zajlik. Szervezett mozgalmak, politikai kampányok, szülői lobbik és önjelölt erkölcscsőszök ezrével távolíttatják el az „illetlennek” vagy „veszélyesnek” tartott műveket – a Harry Pottertől kezdve Atwood A szolgálólány meséjéig. Az indok mindig ugyanaz: meg kell óvni a fiatalokat a „káros tartalomtól”. Valójában azonban a cenzúra eszközével élő mozgalmak sokkal inkább saját ideológiai szempontjaikat kényszerítik rá a közösségre, legyen az bal-, vagy jobboldali.

A szolgálólány meséje: valóban ez a könyv ad választ a mai fiatalok problémáira? Fotó: TMDb

Könyvégetés a XXI. században

2019-ben a Georgia Southern Egyetem hallgatói nyilvánosan égették el Jennine Capó Crucet kubai–amerikai írónő egyik regényét. 2022-ben egy nashville-i lelkész rakott máglyát „démoni” könyveknek titulált kötetekből, köztük a Harry Potter- és a Twilight-sorozatból. A könyvégetés képe – amelyet a történelem már egyszer a szélsőséges ideológiák szimbólumává tett – újra visszatért az amerikai közéletbe.

Ez persze csak a legerősebb kép a modern kori cenzúra feléledésére, a cenzúra csak ritka esetekben torkollik nyilvános könyvégetésbe. 2023-ban például a Puffin Books politikailag korrekt szempontok alapján írta át Roald Dahl klasszikus gyerekkönyveit (Augustus Gloop például már nem „rendkívül kövér”, csak „óriási”), amit lehetetlen nem cenzúraként kezelni.

Mindez ráadásul szervezetten zajlik. Az Amerikai Könyvtáros Szövetség adatai szerint a könyvcenzúrázási kísérletek túlnyomó része ma már politikai és ideológiai alapon szerveződő csoportoktól származik.

A The Guardian cikke szerint 2001 és 2020 között évente átlagosan 46 könyvet támadtak meg, 2023-ban viszont már 4190-et. Az ideológiai tisztogatás mértéke tehát egészen szédítő sebességet vett a közelmúltban. Az arányokat azonban némiképp árnyalja, hogy sok esetben a megszaporodott woke-tartalmakról lehet szó, nem pedig régen elismert, de ma már idejétmúltnak kikiáltott klasszikusokról.

Rowling és a liberális kettős mérce

Egyik szemünk tehát sír, a másik nevet. Az egyik legabszurdabb eset J. K. Rowling műveinek sorsa. A Harry Potter-sorozatot a 2000-es években „okkultizmus népszerűsítése” miatt próbálták száműzni egyes szülők – néhol sikerrel is jártak, de a jelenség sosem vált általánossá, csupán néhány radiális keresztény körben jutott kifejezésre. Ám napjainkban már nem a regények tartalma a fő támadási felület, hanem maga az írónő. Rowling ugyanis kiállt a biológiai nemek valósága mellett, szembeszállva a genderideológia szélsőségeivel.

Ez elég volt ahhoz, hogy a liberális–progresszív világ könyörtelen támadást indítson ellene: egykori rajongói bojkottot hirdettek, a woke-mozgalom pedig egyenesen kiátkozta.

 A szólásszabadság bajnokai tehát hirtelen feledékenyek lettek: az írónőt politikai nézetei miatt üldözik, miközben a sorozat évtizedek óta gyerekek millióinak adta meg az olvasás örömét.

A szolgálólány meséje – baloldali szent tehén

Margaret Atwood disztópiája, A szolgálólány meséje szintén gyakran kerül a viták kereszttüzébe. A regény egy teokratikus diktatúrában játszódik, ahol a nők pusztán „szülőgépként” funkcionálnak. 

A baloldali kultúrpolitika Atwood művét szimbólummá emelte: feminista tüntetéseken vörös köpenyes jelmezekben vonuló aktivisták emlegetik a „patriarchátus” rémképét, mintha az Egyesült Államok a regénybeli Gileád küszöbén állna.

Ám érdemes feltenni a kérdést: valóban ez a könyv ad választ a mai fiatalok problémáira? Valóban egy sötét, vallásellenes disztópia lenne az a mű, amely nélkülözhetetlen az iskolai nevelésben? Az amerikai iskolai körzetek közül sokan inkább nemmel felelnek, és levették a könyvet a polcokról.

Atwood ironikus megjegyzése szerint talán éppen a tiltás teszi „ellenállhatatlanná” a szexuális témák iránti érdeklődést a fiatalok körében, de ez is jól mutatja: a baloldali szent tehénként tisztelt mű körüli hisztéria valójában többet árul el a progresszív ideológiai harcról, mint magáról a könyvről, főként hogy Atwood pár éve egy óvatlan twitter-bejegyzés miatt maga is majdnem a woke-ideológia áldozatává vált.

Cenzúra: mindig politikai fegyver

A mai amerikai könyvtártisztogatásokat nevezhetjük konzervatívnak vagy progresszívnek, vallásosnak vagy világi indíttatásúnak – a lényeg ugyanaz marad: bizonyos gondolatokat, szerzőket vagy nézőpontokat ki kell rekeszteni. Az indok lehet „erkölcs”, „gyermekvédelem” vagy éppen „társadalmi érzékenység”.

Az amerikai példák intőek: a könyvek betiltása gyakran nem is a jövőt védi, hanem a jelen politikai szűklátókörűségét konzerválja, miközben az LMBTQ-tartalmak elszaporodása valóban aggasztó.

Az viszont biztos, hogy ha a szólásszabadság hazájában elharapódzik a cenzúra, akkor a Nyugatnak sürgősen el kell gondolkodnia azon, mit is jelent számára a szabadság.

Eltökélt ellenzéki olvasóink (akikből sajnos valószínűleg nem sok akad) a hazai párhuzamokat keresve valószínűleg erőltetett és olcsó párhuzamként rögtön a gyermekvédelmi törvénnyel hozakodnak elő, ami a kiskorúak védelmét célozza az életkoruknak nem megfelelő szexuális és ideológiai (tehát jellemzően az LMBTQ) tartalmaktól azzal, hogy ezek a könyvek csak átlátszó fóliával kerülhetnek a boltok polcaira. Ez esetben azonban semmiféle tiltásról nincs szó, és az állam nem hogy a szülők helyett dönt, hanem épp hogy megerősíti őket a döntés jogában. Továbbra is bárki kedve szerint vásárolhat LMBTQ témájú könyveket a gyermekének, ha valamiért ezt tartja helyesnek, csak most már több eséllyel tud is róla, hogy mit vásárol.