Amit most láttunk, az egyfajta irodalmi „szobordöntögetés”

Jókai Mór művei időről időre különféle támadások kereszttüzébe kerülnek. Az elmúlt években egyes szakemberek úgy vélték, bojkottálni kellene a ­regényeit az oktatásban, mivel szövegei nehezen befogadhatók az iskolások számára. A napokban pedig Tóth Krisztina azt találta mondani egy interjúban, hogy Az arany embert le kellene venni a kötelező olvasmányok listájáról, mert a nőalakokat nem megfelelően ábrázolja. Tóth Krisztina kijelentéséről, a feminista filozófiáról, az intermentalitásról és a szélsőséges genderideológiáról beszélgettünk Horváth Júlia Borbála íróval, kulturális antropológussal

"Nem sérthetjük meg a másik érzékenységét, de hagynunk kell, hogy a miénket megsértsék" Fotó: Bach Máté

– Végtelenül sajnálom, hogy éppen egy író, költő nyilatkozik ekképpen, hiszen alkotóként tudnia kell, hogy minden művet jelentősen befolyásol a kor, amelyben született vagy amelyről szól. Az arany ember társadalmi regény a XIX. századból, benne Jókai képet rajzol a korszak közgondolkodásáról. Amit most láttunk, az egyfajta irodalmi „szobordöntögetés”, ami megkísérel olyan felfedezéseket tenni, amilyeneket eddig még senki. Remélem, hogy csak ennyi történt.

Ám Tóth Krisztinának hasonló problémája van Szabó Magda Bárány Boldizsár című, alsó osztályosoknak ajánlott meseregényével, mint Az arany emberrel. Horváth Júlia Borbála szerint a nők ábrázolását sok esetben úgy kell értelmezni, mint más történelmi epizódot. Az évszázadok alatt férfi és nő lehetőségei eltértek egymástól. Aztán jött a feminizmus és az ébredés, ami leegyszerűsítve azt tűzte zászlajára, hogy társadalmi szinten elismerjék, a nő is ember.

– Szabó Magda például rengeteget tett azért, hogy a női életmód megjelenjen az irodalom által, de nem írhatott mást, csak azt, amit érzékelt. A nők története sem megváltoztatható, és nem is szabad megváltoztatni, ahogyan magát a történelmet sem – tette hozzá.

„A gyerekeink az iskolában olvasott művekből építik fel, milyenek is a nemi szerepek” kijelentésre reagálva Horváth Júlia Borbála elmondta: ennyi erővel kidobhatnánk a társadalomtudományok számos elméletrendszerét, a képző- és a filmművészet darabjait, amelyekben hátrányosabb helyzetben élő embereket ábrázolnak.

– Az efféle kirohanás nemcsak a tudományok, hanem a közönség, köztük a tanárok és a szülők kiskorúsítása, akik eszerint képtelenek szétválasztani a múltat a jelentől. Elfogadottak viszont a végtelenül erőszakos, agressziót gerjesztő játékfilmek vagy a tanárok vegzálását sugalló, „jó fej” sulifilmek. Azok ugyan mire tanítanak? – vetette fel jogosan a kérdést az író.

– Mikszáth Kálmán azt mondta, Jókai sokszor nem éppen valósághű történetszövése kritikájaként, hogy hibátlan ló, hibátlan asszony és hibátlan regény nincs – fogalmazott Horváth Júlia Borbála. – Ez azt jelenti, hogy Mikszáthtal is a szemétre? Egy nő – akár Tóth Krisztina vagy más – abban a korban leírhatta volna úgy, hogy hibátlan férfi nincs. Csak éppen a magyar és a világirodalomban sem volt annyi jelentős, képzett és bátor írónő, hogy tömegével születhettek volna feminin nézőpontú regények. Nos, ezt kell elmagyarázni a diákoknak.

Horváth Júlia Borbála mintegy húsz éve foglalkozik nőtörténeti kutatással. Mint kifejtette: a feminista filozófia mérföldkőnek tekinti – ahogyan Hegel, Kant és Nietzsche is – a nők úgynevezett „férfias” cselekedeteinek elismerését. Lásd például Antigoné történetét, aki a törvényes tiltás ellenére eltemeti bátyját. A hasonló megnyilvánulások egyfajta köztes gondolkodásmódot, vagyis intermentalitást tükröznek. Ez manapság már természetes, mert a technika fejlődése, a megváltozott életforma, valamint az önfenntartás és az érvényesülés érdekében férfiak és nők naponta cselekszenek úgy és végeznek olyan feladatokat, amelyek korábban vagy csak férfias, vagy csak nőies szerepkörnek számítottak.

– A szélsőséges genderideológia viszont betegesen ragaszkodik a nemi sztereotípiákhoz, amelyek szerint például egy nőnek kinéző lény szükséges ahhoz, hogy legyen otthon ebéd, vagy az ingek kivasalva sorakozzanak a szekrényben. Ilyenformán a feminizmus egészséges egyenlőségre irányuló vívmányai háttérbe szorulnak, és a nők csoportját identitásukat váltogató se férfi, se nők is alkotják. A köztes vagy intermentalitás a szélsőséges genderideológia ellenében fogalmazza meg a szerepkörök megválaszthatóságát – de nem a biológiai nem megválaszthatóságát, mert az, akárhonnan nézzük: tény – hangsúlyozta a kulturális antropológus.

„Nem sérthetjük meg a másik érzékenységét, de hagynunk kell, hogy a miénket megsértsék”
Fotó: Bach Máté

Visszatérve Jókai Mórhoz, vitathatatlan, hogy művei nemzeti műveltségünk kincsei. Ha Az arany embert kiiktatjuk a közoktatásból, kiesik a nemzeti minimumból és a kulturális örökségből is.

– A politikai korrektség egyfajta stréber buzgalommá vált. Nem sérthetjük meg a másik érzékenységét, de hagynunk kell, hogy a miénket megsértsék. Ide jutottunk, és térdre ereszkedve illene fogadnunk, ha valaki a kulturális értékeinkre tör – mondta Horváth Júlia Borbála, aki szerint a női egyenjogúság témája rendkívül fontos és fejlesztendő, de nem így.

– Az ehhez hasonló megnyilvánulások leértékelik az eddigi vívmányokat, hiteltelenné teszik a konzervativizmushoz húzó feminizmust, nem beszélve arról, hogy a művészi szabadságot is gúzsba kötik – mutatott rá az írónő.